„A
képzésen múlik a megszentelt élet jelene és jövője, mert nélküle a
monotónia, a rutin, a középszerűség és a fásultság alighanem megfojtja a
megszentelt életet” – mondta José Rodríguez Carballo érsek, a
Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai
Kongregációjának titkára a dikasztérium interdiszciplináris kurzusának
(Studium) tanévzáróján.
Képzés nélkül „nem létezik teremtő hűség
– amelyet az egyház kér tőlünk –, életünknek és küldetésünknek pedig
nincs evangéliumi mondanivalója”. A ferences érsek hangsúlyozta, hogy a
folyamatos képzésnek kell a „kezdeti képzés humuszának” lennie, s egyik
sem létezhet a másik nélkül. A képzés célja az, hogy átalakuljunk
Krisztusban „egy a személy egész életét átfogó folyamatos növekedési és
megtérési folyamaton keresztül; s a képzésnek fejlesztenie kell a
személy emberi, keresztény és karizmatikus dimenzióját”. Céljai
eléréséhez a képzési tevékenységnek „egységesnek, koherensnek és
fokozatosnak kell lennie, ugyanakkor integrálisnak is, vagyis az egész
személyre ki kell terjednie, harmonikusan ki kell bontakoztatnia a
személy fizikai, lelki, erkölcsi és szellemi adottságait, s a személynek
el kell jutnia a közösségi és társadalmi életbe való beilleszkedésre
is.”
Ezenfelül – tette hozzá Carballo érsek –
„a képzésnek figyelembe kell vennie minden egyes személy saját életét
és adottságait, s mindig arra kell törekednie, hogy a közösség saját
karizmája stílusának és értékeinek konkrét megtapasztalását segítse
elő”. A képzésnek gyakorlatinak is kell lennie, vagyis „segítenie kell
megélni azt, amit az ember megtanul”, „nyitottnak kell lennie az új
élet- és szolgálati formákra, fel kell ismernie a mai világ és egyház
igényeit”, és „a tanulást a képzés egyik lényegi összetevőjének kell
tartania”.
Carballo érsek végezetül felsorolta a
tanulás néhány elengedhetetlen tulajdonságát. Először is „másokkal
megosztandó értéknek kell tekinteni”, „szolgálatnak”, és nem annyira
„kiváltságnak” kell tartani. Továbbá a tanulásnak „azt a vágyat kell
kifejeznie, hogy valaki egyre mélyebben szeretné megismerni Istent”. Épp
ezért a tanulás nem szorítkozhat pusztán ismeretek vagy tanok
elsajátítására, hanem főként arra kell irányulnia, hogy „elérjük a
Lélekben való bölcsességet, és engedjük, hogy az Igazság és a Jóság
birtokba vegyen bennünket”. A tanulásnak – azután – „az evangelizálás, a
kultúrával folytatandó párbeszéd szolgálatában kell állnia”, és
segítenie kell, hogy „párbeszédbe bocsátkozzunk másokkal”, és „táplálnia
kell a tudás és az áhítat, a kutatás és a szemlélődés, a tudomány és a
szolgáló szeretet közötti szükséges párbeszédet”.
L’Osservatore Romano, 2013. július 17., 8. old.
(Tőzsér Endre SP fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése