2026. november 20.
Szentírás: Jel 10,8–11
A nap végén lassan elcsendesedik körülöttünk a világ.
Elhallgatnak a hírek, félretesszük a feladatokat, de a szívünkben tovább él
mindaz, amit ma hallottunk, kimondtunk vagy magunkban hordoztunk.
Szent János látomásában le kell nyelni a könyvet: Isten
szavát nem elég kívülről hallani, be kell fogadni, hogy belülről alakítson át.
Az Ige édes lehet, amikor vigasztalást ad, reményt
ébreszt, és emlékeztet arra, hogy Krisztus velünk jár. Máskor keserűvé
válik, mert rámutat arra, amit elrontottunk, amitől el kell fordulnunk, vagy
amiben változtatnunk kell. Este nem kell elmenekülnünk ettől a keserűségtől.
Krisztus nem azért szól hozzánk, hogy elítéljen, hanem hogy visszavezessen az
életre. Irgalmában a felismerésből újrakezdés születhet.
Gondoljuk végig csendben: melyik mai szó vagy találkozás
maradt meg bennünk? Volt-e egy szentírási mondat, amely erőt adott, vagy egy
igazság, amely megérintett és változásra hívott? Kérjük Jézust, hogy ne csak
emlékezzünk az Igére, hanem engedjük, hogy holnap a beszédünkben, türelmünkben
és tetteinkben is megmutatkozzék. Az Oltáriszentségben velünk maradó Krisztus
táplálja bennünk a jót, és adjon bátorságot ahhoz, hogy szeretettel
továbbadjuk.
Esti ima
Uram, Jézus Krisztus, köszönöm, hogy ma is szóltál
hozzám. Köszönöm Igéd vigasztaló fényét, és azt is, amikor igazságával
változásra hívtál.
Bocsásd meg, ha nem hallgattam rád, vagy nem adtam tovább
szeretetedet azoknak, akikkel találkoztam.
Őrizd meg bennem szavadat az éjszaka csendjében, és
segíts, hogy holnap figyelmesebben éljek belőle.
Táplálj jelenléteddel, és tégy engem a remény békés
tanújává. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése