2026. november 21.
Tegnap arról elmélkedtünk, hogy Isten Igéje egyszerre
lehet édes és nehéz: örömhírt ad, de döntésre is hív.
Ma Mária példáján látjuk, mi történik, ha valaki
nemcsak meghallja, hanem egész életével befogadja ezt az Igét.
Zakariás próféta örömre hív: „Ujjongj és
örvendezz, Sion leánya, mert íme, eljövök, és nálad fogok lakni.” Isten
közelsége nem távoli ígéret: ott akar lakni közöttünk, otthonra találni a
szívünkben és a mindennapjainkban. Az evangéliumban Jézus ezt az otthont
tágítja ki: családjához tartozik mindaz, aki teljesíti mennyei Atyja
akaratát. Nem elutasítja édesanyját, hanem megmutatja Mária legmélyebb
méltóságát is: ő az, aki hittel hallgatta és hűségesen megélte Isten szavát.
Mária templomi bemutatásának emléknapján – az Egyház
hagyományának fényében – arra figyelünk, hogy Mária egész életét Istennek
ajándékozta. Ferences lelkülettel mi is egyszerűen, fenntartások nélkül
adhatjuk át neki azt, amink van: időnket, munkánkat, örömeinket és
aggodalmainkat. Szent Ferenc is azért tudta testvérként fogadni az
embereket, mert előbb Istennek nyitotta meg a szívét.
Mit vihetek ma haza ebből? Keressek egy rövid
igeszakaszt, olvassam el figyelmesen, és kérdezzem meg: mit kíván tőlem
ma az Atya? Talán egy békülő szót, türelmes meghallgatást vagy egy
régóta halogatott jó tettet. Krisztus az Oltáriszentségben táplál, Igéje
vezet, Mária és a szentek példája pedig bátorít.
Ahol befogadjuk az Igét, ott Krisztus otthont talál.
S ahol ő lakik, onnan a remény másokhoz is továbbindul.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése