Szentírás: Kiv 23,20–23a
„Íme, elküldöm angyalomat előtted, hogy őrizzen
utadon.” (Kiv 23,20)
Van ebben a mondatban valami nagyon vigasztaló: Isten
nemcsak megmutatja az utat, hanem gondoskodik rólunk útközben is.
Izrael népe előtt hosszú út állt. Nem tudták pontosan, mi
vár rájuk. Volt előttük pusztaság, bizonytalanság, veszély, fáradtság. Isten
mégsem azt mondta: ne féljetek, mert semmi nehézség nem fog történni
veletek. Hanem ezt: elküldöm angyalomat előtted, hogy őrizzen utadon.
Ez a mi életünkre is igaz.
Az őrzőangyal nem azt jelenti, hogy Isten minden követ
eltávolít a lábunk elől. Nem jelenti azt sem, hogy soha nem betegszünk meg, nem
tévedünk el, nem sírunk, és nem kerülünk nehéz helyzetbe. Az őrzőangyal
Isten szeretetének csendes jele: nem vagy magadra hagyva.
Talán ma is lesz olyan pillanat, amikor nem látod világosan
a következő lépést. Talán valakiért aggódsz. Talán olyan terhet hordozol,
amelyről mások semmit sem tudnak. Ilyenkor jó szívünkbe fogadni Isten szavát: „elküldöm
angyalomat előtted…”
Figyeljünk azonban egy apró szóra: előtted.
Isten már ott van, ahová te még csak elindulsz. Amikor
reggel kilépsz az ajtón, amikor orvoshoz indulsz, munkába mész, nehéz
beszélgetés előtt állsz, vagy egyszerűen csak végig kell járnod egy újabb
hétköznapot: Isten gondviselése megelőz.
Ma ne csak kérjünk őrzést. Próbáljunk mi is Isten
gondviselésének eszközei lenni. Egy telefonhívással, egy jó szóval, türelemmel,
figyelemmel talán éppen általunk akarja valakinek megüzenni:
Ne félj! Nem vagy egyedül az úton.
Ima:
Őrzőangyalom, akit Isten szeretete mellém rendelt, kísérj
ma utamon. Segíts meghallani Isten szavát, felismerni akaratát, és úgy élni ezt
a napot, hogy én is őrző, segítő jelenlét lehessek valaki mellett. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése