Szentírás: Gal 4,22–24.26–27.31–5,1
„A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok magatokat újra a szolgaság igájába hajtani!” (Gal 5,1)
Az elmúlt héten Pál apostol a Galatákhoz írt levelén
keresztül arra tanított bennünket, hogy nem a törvény megtartása tesz
bennünket Isten gyermekeivé, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Szombaton
pedig azt hallottuk: „Mindannyian Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusba
vetett hit által.” (Gal 3,26)
Ma Pál apostol tovább vezet bennünket ezen az úton. Ha Isten
gyermekei vagyunk, akkor nem élhetünk többé rabszolgaként! Krisztus nem
félelemre, hanem szabadságra hívott meg bennünket.
De vajon valóban szabadok vagyunk?
Mert nemcsak a bűn teheti rabbá az embert. Rabságban tarthat
a félelem, a bizonytalanság, a mások véleményétől való függés, sőt még a
vallásosság is, ha elveszíti Krisztusba vetett bizalmát.
Napjainkban különösen fontos felismernünk ezt. Vannak, akik
különféle magánkinyilatkoztatásokban, rendkívüli üzenetekben vagy különleges
lelki biztosítékokban keresik üdvösségük garanciáját. Ilyen veszélyt hordozhat
a „Nagyfigyelmeztetés”, a Maria Divine Mercy üzenetei köré épülő lelkület is,
amikor a Krisztusba vetett bizalom helyét a félelem, az Egyház iránti
bizalmatlanság és az újabb üzenetektől való függőség foglalja el.
Pedig nem egy titkos üzenet, nem egy különleges pecsét,
hanem Jézus Krisztus a mi Üdvözítőnk!
Ő nem rettegő szolgákat akar, hanem bizalommal élő
gyermekeket. Nem elszakítani akar bennünket Egyházától, hanem összegyűjteni
szeretetében.
Kedves Testvérem!
Talán ma nehéz munka vár rád. Talán családod gondjai
nyomasztanak, tanulmányaid terhei aggasztanak, betegséged vagy magányod
nehezedik szívedre. Krisztus nem ígéri, hogy minden terhedet azonnal leveszi
válladról. De azt igen, hogy nem kell egyedül hordoznod.
A keresztény szabadság nem azt jelenti, hogy nincsenek
terheink, hanem azt, hogy terheink között sem veszítjük el Isten gyermekeinek
méltóságát és reménységét.
Ma egyetlen elhatározást vigyünk magunkkal: ne
félelemből, hanem szeretetből tegyük azt, amit tennünk kell! Ha aggodalom
támad bennünk, mondjuk csendesen: „Jézusom, bízom benned!”
És most tekintsünk az oltárra!
Aki szabaddá tett bennünket keresztáldozatával, ugyanaz a
Krisztus adja önmagát nekünk az Eucharisztiában. Nem újabb terhet helyez
vállunkra, hanem saját életével erősít meg bennünket.
Amikor kilépünk a templomból, Ő velünk akar menni: a
munkahelyre, az iskolába, a családi otthonba, a betegágy mellé.
Mert ahol Krisztus él a szívben, ott a félelemnek nem kell uralkodnia. Ott megszülethet a bizalom, a béke és a szeretet szabadsága. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése