Szentírás: Gal 1,13–24
Lassan elcsendesedik ez a nap. Amit reggel még előttünk álló
lehetőségként kaptunk Istentől, az estére már életünk történetének egy darabja
lett. Voltak benne jó döntések és elmulasztott lehetőségek, örömök és talán
újabb botlások is.
Pál apostol ma este arra tanít, hogy merjünk őszintén
visszanézni. Ő sem takargatta a múltját: tudta, honnan hozta ki az Úr. De
nem is maradt a múlt foglya.
Most én is megkérdezhetem magamtól: Milyen voltam ma?
Hol sikerült szeretnem, amikor könnyebb lett volna
közömbösnek maradni? Hol győztem le önmagamat? Hol tudtam nemet mondani egy
kísértésre? És hol mondtam igent arra, amiről tudtam, hogy nem visz közelebb
Krisztushoz?
Nem azért nézek vissza, hogy ostorozzam magamat. Hanem
azért, hogy mindent Isten kezébe tegyek.
Talán éppen ez a mai este legszebb üzenete: Isten még
abból is tud valami újat kezdeni, amit ma elrontottam.
Pálból apostolt formált. Péterből, aki megtagadta Jézust, az
Egyház szikláját. És engem sem tekint befejezett történetnek.
Ezért mielőtt lehunyom a szememet, nem azt mondom: „Én már
csak ilyen vagyok.”
Hanem ezt:
Uram, ilyen voltam ma. De Veled nem kell ugyanilyennek
maradnom holnap.
Esti ima
Köszönöm mindazt, amiben ma közel tudtam maradni Hozzád.
Köszönöm azokat a pillanatokat is, amikor erőt adtál felállni, újrakezdeni, jót
választani.
Nem akarom sem mentegetni, sem reménytelenül cipelni a
múltamat.
Átadom Neked.
Formáld át bennem azt, amit én egyedül nem tudok
megváltoztatni. Taníts elhinni, hogy kegyelmed nagyobb a gyengeségemnél, és
holnap ismét Veled lehet kezdeni.
Most pedig Rád bízom azokat, akiket szeretek, azokat is,
akikért aggódom, és azokat, akikkel ma nehéz volt szeretetben lennem.
Őrizd éjszakánkat, adj békés pihenést, és ha reggel
felébresztesz, segíts úgy felkelni, mint akinek nemcsak új napot, hanem új
lehetőséget is adtál.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése