Ha Isten belép az életedbe, a múltad sem marad ugyanaz - 27. évközi hét, kedd reggel

2026. október 6.

Szentírás: Gal 1,13–24

Pál apostol ma egészen őszintén beszél a múltjáról. Nem szépíti: üldözte Isten Egyházát, ki akarta irtani a keresztényeket, és buzgóságában messzebbre ment kortársainál. Aztán elhangzik egy szó, amely mindent megváltoztat: „De…”

„De amikor úgy tetszett Istennek…”

Ebben a „de”-ben ott van az egész keresztény reménység.

Mert lehet mögöttünk elrontott élethelyzet, rossz döntés, bűn, makacsság, olyan tett, amelyre ma már szégyenkezve gondolunk. Isten azonban nemcsak azt látja, milyen voltál, hanem azt is, mivé lehetsz az Ő kegyelméből.

Pál múltját Isten nem törölte ki, hanem átalakította.

Aki üldözte Krisztus követőit, Krisztus apostola lett.

Aki rombolt, építeni kezdett.

Aki félelmet keltett, később maga is szenvedett az evangéliumért.

Talán nekünk is szükségünk lenne erre a látásmódra – önmagunkkal és másokkal szemben is.

Ne mondd magadról: „Én már ilyen vagyok.”

És ne mondd a másikról sem: „Ő már soha nem változik meg.”

Mert amikor Isten kegyelme belép valakinek az életébe, olyan történet kezdődhet, amelyet emberi számítás szerint lehetetlennek tartottunk.

Pál nem saját magát találta ki újra. Engedte, hogy Krisztus formálja újjá. Ez óriási különbség.

Induljunk hát úgy ennek a napnak, hogy nem cipeljük tovább reménytelenül tegnapi önmagunkat. Amit elrontottunk, vigyük Isten elé. Amit meg kell változtatnunk, ahhoz kérjünk erőt. És akiről már majdnem lemondtunk, azért ma újra imádkozzunk.

Mert lehet, hogy mi csak a tegnapját látjuk.

Isten azonban már azt az embert látja benne, akivé kegyelméből holnap válhat.