Amikor már nincs mit mondanod – 27. évközi hét, szerda este - Rózsafüzér Királynője

2026. október 7.

Szentírás: Lk 11,1–4

„Uram, taníts meg minket imádkozni!” (Lk 11,1)

Este van. Lassan elcsendesedik körülöttünk a világ, és talán bennünk is halkulni kezdenek a nap zajai. Reggel Jézus tanítványainak kérésével indultunk: „Uram, taníts meg minket imádkozni!” Most pedig, a nap végén talán éppen azt értjük meg, hogy az ima nem mindig sok szóból áll.

Van olyan este, amikor könnyű hálát adni. És van, amikor fáradtan csak ülünk Isten előtt. Nem tudjuk összeszedni a gondolatainkat, talán még a rózsafüzér közben is elkalandozunk.

Ne félj ettől!

Isten nem a hibátlanul elmondott mondatainkat számolja. A szívünket várja.

Rózsafüzér Királynőjének emléknapján Mária ebben is tanítómesterünk. Ő nemcsak beszélt Istenhez. Tudott hallgatni, szemlélni, megőrizni szívében mindazt, amit még nem értett. A rózsafüzér is ilyen iskola: újra és újra kimondjuk ugyanazokat a szavakat, miközben tekintetünket Krisztuson tartjuk.

Talán ma volt egy csatád, amelyet megnyertél. Talán volt olyan is, amelyben alulmaradtál. Most egyiket sem kell tovább cipelned.

Tedd le mindkettőt Isten elé.

Mielőtt elalszol, akár csak egyetlen Üdvözlégy erejéig fogd meg Mária kezét. Ne kérj sokat. Csak engedd, hogy hazavezessen Fiához.

Esti ima

Uram Jézus, köszönöm ezt a napot:

az örömeit és a nehézségeit,

a győzelmeimet és a botlásaimat.

Bocsásd meg, amit szeretet nélkül tettem,

és fogadd el azt a kevés jót, amit sikerült megtennem.

Taníts imádkozni akkor is, amikor nincsenek szavaim.

Mária, Rózsafüzér Királynője, fogd meg a kezem,

és vezess mindig Fiadhoz.

Most pedig mindent leteszek.

A holnapot is.

Jézus, rád bízom magamat és mindazokat, akiket szeretek.

Maradj velünk ezen az éjszakán. Ámen.