Szentírás: Kiv 23,20–23a
„Íme, elküldöm angyalomat előtted, hogy őrizzen utadon.”
(Kiv 23,20)
Reggel ezzel az ígérettel indultunk: Isten angyala előttünk
jár. Most pedig, amikor lassan elcsendesedik körülöttünk a világ, érdemes
visszanézni: milyen úton vezetett ma?
Talán voltak szép pillanatok, találkozások, jó szavak, apró
örömök. Adj hálát értük! De lehetett fáradtság, türelmetlenség, félelem,
kísértés vagy rossz döntés is. Ne menekülj ezek elől sem. Vidd oda őket Isten
elé egyszerűen és őszintén.
És gondolj arra is: hányszor őrzött meg ma úgy, hogy észre
sem vetted? Egy elmaradt baj, egy jókor érkező gondolat, egy ember, aki rád
mosolygott, egy belső figyelmeztetés, amely azt súgta: ezt ne tedd!
Talán éppen ezekben érintett meg Isten gondviselő szeretete.
Most már nem kell tovább cipelned ezt a napot. Amit jól
tettél, köszönd meg. Amit elrontottál, add át. Ami holnap vár rád, azt még ne
kezdd el ma este megoldani.
Aki ma előtted járt, az éjszaka is melletted marad.
Esti ima
Uram, köszönöm ezt a napot, és köszönöm, hogy nem hagytál
egyedül utamon. Köszönöm őrzőangyalomat és mindazt a láthatatlan gondoskodást,
amelyet talán észre sem vettem.
Bocsásd meg, amikor nem hallgattam szavadra, amikor
szeretetlen, türelmetlen vagy gyenge voltam. Amit ma elrontottam, irgalmadba
helyezem.
Most leteszem eléd gondjaimat, szeretteimet és a holnapi
napot is. Őrzőangyalom, vigyázz rám ezen az éjszakán!
Uram, kezedbe teszem magam. Te őrizd álmomat, szívemet és
azokat is, akiket szeretek. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése