Szentírás: 1Kor 15,12–20
„Krisztus feltámadt a halálból.” (1Kor 15,20)
Van úgy, hogy reggel nemcsak egy új napra ébredünk, hanem
magunkkal hozzuk a tegnapot is. Egy kudarcot. Egy rosszul sikerült
beszélgetést. Valamit, amit elrontottunk. Egy kapcsolatot, amelyben nem látjuk
a tovább vezető utat. Egy terhet, amelyről azt gondoljuk: ezzel már nem
tudok mit kezdeni.
Szent Pál ma egyetlen mondattal beleáll ebbe a
reménytelenségbe: „Krisztus feltámadt a halálból.”
Ez a keresztény ember nagy „de”-je.
A feltámadás nem azt jelenti, hogy minden problémánk
egyik pillanatról a másikra eltűnik. Hanem azt, hogy Istennél nincs olyan
lezárt történet, amelybe Ő ne tudna új életet vinni.
Ezért ma reggel ne az egész életünket akarjuk megoldani.
Elég a következő hűséges lépés.
Végezd el becsületesen a munkádat. Hívd fel azt, akit régóta
halogatsz. Mondd ki a „bocsáss meg”-et. Ne válaszolj indulatosan. Ha tegnap
elestél, ma állj fel. Ha elfáradtál az imában, ma kezdj újra akár egyetlen
őszinte mondattal: „Jézus, itt vagyok.”
És amikor ma valamire azt mondanád: nincs tovább,
jusson eszedbe az üres sír.
Ahol mi pontot teszünk, Isten néha éppen ott kezdi írni a következő mondatot.
Uram Jézus, adj nekem ma feltámadásból élő szívet!
Taníts újrakezdeni, remélni és megtenni azt az egy lépést, amelyet ma rám
bíztál. Ámen.
Szilveszter Barát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése