2026. szeptember 26.,
Szentírás: Préd 11,9–12,8
„Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban…” (Préd 12,1)
A Prédikátor könyve különös hangú bölcsességi könyv.
Nem szépíti az életet: látja a múlandóságot, a csalódásokat, az emberi tervek
törékenységét. Visszatérő szava a „hiábavalóság”, mégsem reménytelenségre akar
tanítani. Arra ébreszt rá, hogy ami mulandó, azt ne tegyük Istenné – viszont
amit Isten ajándékként ad, azt örömmel, hálával és felelősen éljük meg.
Ezért mondja ma egészen meglepően: „Örülj, ifjú ember!”
Örülj az életnek! Örülj annak, hogy felébredtél. Hogy vannak
emberek, akiket szerethetsz. Hogy valamit még ellehet kezdeni, helyrehozni,
kimondani, megbocsátani. A keresztény ember nem azért komoly, mert mindig
szomorú, hanem azért, mert tudja: az élet ajándék, de nem korlátlan idejű
ajándék.
A Prédikátor ezután szinte költői képekben beszél az
öregedésről. Megremegnek „a ház őrzői”, elhomályosulnak az ablakok, halkabb
lesz az élet zaja, végül „a por visszatér a földbe”, az éltető lehelet pedig
Istenhez, aki adta.
Nem azért mondja ezt, hogy elrontsa a szombat reggelünket.
Éppen ellenkezőleg: hogy felébresszen.
Ne majd egyszer kezdj el élni!
Mert talán éppen ez korunk egyik nagy kísértése: várjuk,
hogy előbb rendeződjék a világ, és majd utána békességben élünk. Csakhogy a
világ valószínűleg holnap is zajos lesz. Lesznek rossz hírek, bizonytalanságok,
félelmek és megválaszolatlan kérdések.
Isten azonban holnap is Isten lesz. És ma is az.
Ezért ezen a reggelen ne a világ káoszát próbáld először
rendbe tenni. Engedd, hogy Isten benned teremtsen rendet.
És indulj neki a napnak derűsen.
Te pedig élj. Szeress. Imádkozz. Tégy jót. És örülj
annak, hogy ma még lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése