Evangélium: Lk 9,1–6
Van valami felszabadító a mai evangéliumban. Jézus elküldi
tanítványait, de szinte semmit sem enged nekik bebiztosítani az útra: „Semmit
se vigyetek az útra…”
Mintha azt mondaná: Menjetek könnyű szívvel! Bízzatok!
Nem kell mindent előre kézben tartanotok.
Mi pedig milyen könnyen telepakoljuk a reggeljeinket!
Nemcsak táskával, munkával és feladatokkal, hanem aggodalmakkal is. Már
ébredéskor cipeljük a délután problémáját, a holnapi döntést, a jövő heti
bizonytalanságot. Fejben százszor lejátsszuk azt is, ami talán soha nem fog
megtörténni.
Jézus ma arra hív: tedd le egy kicsit!
Nem felelőtlenségre tanít, hanem bizalomra. Tedd meg
becsülettel azt, amit ma megtehetsz, de ne akard a holnapot is ma megoldani.
Van mennyei Atyád. Van Gondviselés. Van Valaki, aki akkor is dolgozik
életedben, amikor te még nem látod, hogyan állnak majd össze a dolgok.
Talán ma új útra indulsz. Talán ugyanaz a munkahely, ugyanaz
a betegszoba, ugyanaz a konyha vagy ugyanazok a gondok várnak. Mégis lehet más
ez a nap, ha más szívvel indulsz neki.
Engedj ma egy kis derűt is az életedbe! Mosolyogj valakire.
Nevess önmagadon is. Ne vedd úgy a válladra a világot, mintha nélküled
megállna.
És amikor valami nem úgy sikerül, ahogy tervezted, mondd
egyszerűen:
„Uram, én megtettem, amit tudtam. A többit rád bízom.”
A tanítványok elindultak.
Induljunk mi is.
Könnyebb csomaggal. Derűsebb arccal. Istenbe kapaszkodó
szívvel.
Mert nem egyedül járjuk az utat.
Isten már ott van a mai napunkban – mielőtt mi
megérkeznénk oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése