„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden
dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1)
Reggel azzal indultunk el, hogy ennek a napnak is megvan
az ideje és Istentől kapott feladata. Most pedig este lett.
A mai nap lassan becsukja ajtaját mögöttünk.
Volt ideje a munkának, találkozásnak, beszédnek és
hallgatásnak. Talán jutott idő nevetésre, talán könnyekre is. Valami sikerült,
valami félbemaradt. Valakit megörvendeztettünk, valaki mellett talán
figyelmetlenül mentünk el.
Most már ne akarjuk újraírni ezt a napot. Inkább vigyük
oda Isten elé úgy, ahogyan megtörtént.
Csendesedjünk el egy pillanatra.
Ne féljünk attól sem, amit ma elrontottunk. Isten kezében a
kudarcaink sem értelmetlenül elveszett percek. Amit őszinte szívvel elé
teszünk, abból Ő holnap új kezdetet tud fakasztani.
A Prédikátor azt mondja: Isten mindent szépen alkotott a
maga idejében.
Most pedig a pihenésnek van ideje.
Tedd le hát, ami nehéz volt. Ne vidd magaddal az ágyba a
holnap gondjait. Nem kell ma éjjel megoldanod azt, amihez Isten majd csak
holnap ad világosságot.
Esti ima
Köszönöm azokat is, akiknek ma szolgálhattam.
Bocsásd meg, amikor türelmetlen voltam, amikor nem vettem
észre a másikat, amikor lett volna időm szeretni, de elmulasztottam.
Őrizd szeretteimet, barátaimat, az egyedül lévőket, a
betegeket, a szomorúakat és mindazokat, akik ezen az éjszakán nehezen találnak
nyugalmat.
Most már nem akarok semmit megoldani.
Csak megpihenni Benned.
Ámen.
És amikor lehunyod a szemed, vidd magaddal ezt az
egyetlen mondatot:
Mindennek megvan az ideje – most annak van itt az ideje,
hogy Istenre bízd magad, és békében aludj el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése