Szentírás: Préd 3,1–11
„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje
minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1)
Van ideje a születésnek és az elmúlásnak, a sírásnak és a
nevetésnek, a hallgatásnak és a szólásnak, az ölelésnek és az elengedésnek.
Talán éppen ez az egyik legnehezebb bölcsesség: elfogadni, hogy nem lehet
mindig minden ugyanolyan.
Mi szeretnénk megtartani a szép pillanatokat, siettetni a
nehéz időszakok végét, előre tudni, mi következik. Isten azonban nem adja
kezünkbe az egész térképet. A mai napot adja.
És talán éppen ez a mai reggel örömhíre.
Nem kell ma megoldanod az egész életedet. Nem kell tudnod,
mi lesz egy hónap vagy egy év múlva. Elég felismerned: ennek a napnak is
megvan az Istentől kapott ideje és feladata.
Lehet, hogy ma a munkának van ideje. Lehet, hogy egy beteg
meglátogatásának. Egy telefonhívásnak. Egy régóta halogatott bocsánatkérésnek.
Egy mosolynak. Annak, hogy meghallgass valakit anélkül, hogy rögtön tanácsot
adnál. Vagy egyszerűen annak, hogy észrevedd azt, aki mellett mások elmennek.
A Prédikátor azt mondja: Isten „mindent szépen alkotott a
maga idejében”. Mi sokszor csak egyetlen darabkát látunk, Ő azonban az
egészet.
Ezért induljunk ma derűsen!
Nem azért, mert biztosan minden úgy történik, ahogyan
szeretnénk, hanem azért, mert Isten ott lesz mindenben, ami történik.
És ha ma valakinek könnyebbé teheted az útját, tedd meg! Adj
időt, figyelmet, jó szót, segítséget. Mert van ideje annak is, hogy valaki
értünk legyen – és van ideje annak, hogy mi legyünk valakiért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése