Szentírás: Mt 13,47–53
„Összegyűjtöttek mindenfélét.” (Mt 13,48)
Az elmúlt napok evangéliumaiban Jézus újra és újra arra
hívott bennünket, hogy fedezzük fel Isten országának elrejtett kincsét. Ma
pedig tovább vezet ezen az úton. Mintha azt kérdezné: ha már megtaláltad a
kincset, milyen életet építesz rá? Milyen lesz a szíved, amikor egyszer elé
állsz?
A tengerbe vetett háló mindenféle halat összegyűjt. Nem
válogat a víz mélyén, csak magához ölel mindent. A válogatás később történik.
Jézus ezzel nem félelmet akar kelteni bennünk, hanem józanságra és reményre
hív. Arra emlékeztet, hogy földi életünk a kegyelem ideje. Ma még lehet
változni, lehet bocsánatot kérni, újrakezdeni, szeretni, kiengesztelődni.
Milyen sok minden kerül nap mint nap a szívünk hálójába!
Öröm és csalódás, tiszta szándék és önzés, hálás pillanatok és kimondatlan
sebek. Krisztus nem azt kéri, hogy tökéletesek legyünk, eltelve önmagunkkal,
hanem hogy engedjük át neki a szívünket. Ő az, aki képes megtisztítani azt,
amit mi már reménytelennek látunk.
Ez a mai nap is tele lesz találkozásokkal, döntésekkel és
apró választásokkal. Egy türelmes szó a családban, becsületes munka a
munkahelyen, figyelmes beszélgetés egy magányos emberrel, kitartás a tanulásban
vagy hűség a szenvedés közepette – mind olyan „jó hal”, amelyet Isten örömmel
fogad. Az Ő országa nem a rendkívüli tettekben kezdődik, hanem a szeretetből
végzett mindennapi hűségben.
Jézus a szakasz végén ezt kérdezi tanítványaitól: „Megértettétek
mindezt?” A keresztény élet nem csupán ismeretek gyűjtése, hanem
átalakulás. Aki valóban megértette Krisztust, az minden új reggelt új
lehetőségnek tekint arra, hogy egy kicsit jobban hasonlítson hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése