2026. július 30.
Szentírás: Mt 13,47–53
„A jókat edényekbe gyűjtötték.” (Mt 13,48)
Lassan elcsendesedik a nap. A reggel még tele volt
tervekkel, most pedig már csak emlékek, találkozások, kimondott és kimondatlan
szavak maradtak mögöttünk. Talán volt, ami úgy sikerült, ahogyan reméltük, és
volt, ami egészen másként alakult. Az este azonban nem a mérlegelés
szorongásának ideje, hanem annak a csendes felismeréséé, hogy Isten egész nap
velünk járt.
Jézus a mai evangéliumban arról beszél, hogy a halászok a jó
halakat edényekbe gyűjtötték. Milyen szép kép ez az estére! Mert Isten is
összegyűjti mindazt, ami szeretetből született. Egy őszinte mosolyt. Egy
türelmes választ. Egy elmondott imát. Egy visszafojtott sértő szót. Egy nehéz
feladat hűséges elvégzését. Ezek talán jelentéktelennek tűnnek előttünk, de az
Ő szemében örök értékké válnak.
És mi lesz azzal, amit elrontottunk? A mulasztásokkal, a
türelmetlenséggel, a félelmeinkkel? Ferences lelkiséggel ma este sem önmagunk
körül forgunk, hanem Krisztusra nézünk. Ő nem azért mutatja meg
gyengeségeinket, hogy elbátortalanítson, hanem hogy irgalmával felemeljen. A
bűnbánó szív számára mindig nyitva áll az újrakezdés kapuja.
Talán ma nem láttad különleges módon Isten jelenlétét.
Lehet, hogy nem történt semmi rendkívüli. Mégis ott volt a munkád csendjében,
egy jó szóban, egy váratlan segítségben, a fáradtságodban, amelyet szeretetből
vállaltál. Ő soha nem marad távol attól, aki keresi, még akkor sem, amikor ezt
nem érezzük.
Amikor most lehunyod a szemed, ne azt számold, mi maradt el,
hanem add át Jézusnak mindazt, ami volt. Ő megtudja őrizni a jót, képes begyógyítani
a sebeket, és reménnyel tölteni meg a holnapot.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése