2026. június 22. – 12. évközi hét hétfő
Szentírás: Mt 7,1–5
Lassan véget ér ez a nap is. Talán sok örömöt kaptunk, talán
nehézségekkel, csalódásokkal vagy feszültségekkel is találkoztunk. Mielőtt
álomra hajtanánk a fejünket, Jézus szavai újra megszólítanak bennünket:
„Miért nézed a szálkát embertársad szemében, amikor a
magadéban a gerendát sem veszed észre?”
A nap folyamán bizonyára találkoztunk olyan helyzetekkel,
amikor könnyen észrevettük mások hibáit. Talán valaki megbántott bennünket,
talán bosszantott egy viselkedés vagy egy kimondott szó. Most, az esti csendben
Jézus arra hív, hogy ne elsősorban másokra tekintsünk, hanem saját szívünkre.
Vizsgáljuk meg őszintén lelkiismeretünket: volt-e ma olyan
pillanat, amikor elhamarkodottan ítélkeztünk? Volt-e olyan szó vagy gondolat,
amelyben hiányzott a szeretet? Tudtunk-e türelmesek lenni azokkal, akik gyengék
vagy hibáztak?
Gondoljunk ismét a poros ablakra. Napközben talán sok
mindent homályosan láttunk. Most azonban az Úr szeretetének fényében
felismerhetjük mindazt, ami tisztításra szorul bennünk. Nem azért, hogy
elcsüggedjünk, hanem hogy átadjuk neki gyengeségeinket.
Milyen jó tudni, hogy Isten nem vádlóként áll előttünk! Ő az
irgalmas Atya, aki ismeri minden küzdelmünket. Ha hibáztunk, kész megbocsátani.
Ha elfáradtunk, kész megerősíteni. Ha szeretetlenek voltunk, kész új szívet
adni nekünk.
Mielőtt elalszunk, bízzuk rá mindazokat is, akikkel ma nehéz
volt együtt lennünk. Kérjük rájuk ugyanazt az irgalmat, amelyet mi magunk is
nap mint nap kapunk Istentől.
Ha ma nem sikerült mindenben szeretnünk, ne veszítsük el a
reményt. Az Úr holnap új lehetőséget ad arra, hogy közelebb kerüljünk hozzá és
egymáshoz.
Esti ima

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése