Szentírás: Mt 7,1–5
Új nap virradt ránk. Mindannyian hordozzuk a magunk
feladatait, gondjait és terheit. Talán nehéz beszélgetések, megoldatlan
problémák vagy régi sebek kísérnek bennünket ezen a reggelen. Jézus ma mégis
egy különös, de nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmünket:
„Miért nézed a szálkát embertársad szemében, amikor a
magadéban a gerendát sem veszed észre?”
Milyen könnyen észrevesszük mások hibáit! Egy rossz szó, egy
mulasztás, egy kellemetlen viselkedés azonnal szemet szúr nekünk. Olykor egész
nap képesek vagyunk magunkban hordozni valaki hibáját. Jézus azonban ma
gyengéden megállít bennünket, és a saját szívünk felé fordítja tekintetünket.
Gondoljunk egy poros ablakra. Hiába panaszkodunk arra, hogy
odakint minden homályos, ha közben maga az üveg piszkos. Először az ablakot
kell megtisztítani. Csak utána látunk tisztán.
Ugyanez történik a lelkünkben is. Sokszor nem a világ lett
sötétebb körülöttünk, hanem a szívünk fáradt el, sértődött meg, vagy telítődött
ítélkezéssel. Jézus nem azt mondja, hogy ne lássuk meg a rosszat. Azt mondja:
előbb engedjük, hogy ő gyógyítsa meg a saját szívünket.
Mert aki ismeri a saját gyengeségét, az irgalmasabb lesz
másokkal. Aki tudja, hányszor bocsátott meg neki az Úr, az könnyebben bocsát
meg embertársának is. Aki naponta megtapasztalja Isten türelmét, az maga is
türelmesebbé válik.
Ma próbáljunk meg egyetlen dolgot tudatosan gyakorolni:
amikor valakinek a hibája bosszantani kezd bennünket, mielőtt ítélkeznénk,
mondjunk egy rövid imát érte. Meg fogjuk tapasztalni, mennyire másképp látjuk
majd őt.
Jézus nem bírói széket készít nekünk, hanem testvéri szívet.
Nem azért jött, hogy elítéljen, hanem hogy megmentsen. És arra hív, hogy mi is
így bánjunk egymással.
Ha ma sikerül kevesebbet ítélnünk és többet szeretnünk,
akkor közelebb kerülünk Krisztushoz.
Ima
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése