A mai evangéliumban Jézus
háromszor ismétli ugyanazt a mondatot:
„Ne féljetek!”
Ha valaki háromszor mond
el valamit, akkor tudjuk, hogy azt nagyon fontosnak tartja. Jézus is tudja,
milyen könnyen beköltözik a félelem az ember szívébe. Nemcsak a hitetlen
emberébe, hanem a hívő emberébe is.
Mert valljuk be őszintén: sokszor
félünk.
Félünk attól, hogy mi lesz
a családunkkal. Félünk a betegségtől. Félünk az anyagi bizonytalanságtól. Félünk
attól, hogy gyermekeink vagy unokáink milyen világban nőnek fel. A fiatal
fél az érettségitől felvételitől, a pályaválasztástól, a jövőjétől. A
szülő attól fél, hogy jól neveli-e gyermekét. Az idős ember attól,
hogy egyszer magára marad.
És van egy másik félelem is,
amelyről ritkábban beszélünk: félünk attól, hogy felvállaljuk Krisztust.
Félünk attól, hogy mit
gondolnak majd rólunk.
Félünk attól, hogy
kinevetnek.
Félünk attól, hogy
maradinak neveznek.
Félünk attól, hogy a
hitünk miatt különbözni fogunk másoktól.
Éppen ezért hangzik ma
olyan erővel Jézus szava: „Ne féljetek az emberektől!”
Figyeljük meg: Jézus nem
azt mondja, hogy nincsenek veszélyek, hogy minden könnyű lesz, hogy
a keresztény ember útja akadálymentes.
Hanem azt mondja: nem
vagytok egyedül. - Ez a különbség.
A keresztény ember élete
nem problémamentes élet, hanem Krisztussal együtt hordozott élet.
Jeremiás próféta ezt már
évszázadokkal korábban megtapasztalta. Hűségesen hirdette Isten szavát, mégis
üldözték. Nem ünnepelték, hanem támadták. Nem dicsérték, hanem
gúnyolták.
Mégis ezt mondja: „De az Úr
velem van, mint hős harcos.”
Milyen gyönyörű hitvallás!
Nem azt mondja: erős
vagyok, hogy mindent megoldok, hogy
nincs szükségem senkire. Hanem azt
mondja: az Úr velem van.
Testvéreim, az igazi
keresztény erő nem abból fakad, hogy nekünk mindenre van válaszunk, hanem
abból, hogy tudjuk, kihez tartozunk.
Amikor egy gyermek az
édesapjával megy az erdőben, nem azért nem fél, mert ismeri az utat. Sokszor
fogalma sincs róla, merre járnak. De tudja, hogy az apja ismeri az utat.
A hit is valami ilyesmi. Nem
mindig látjuk a következő kanyart.
Nem tudjuk, mit hoz a jövő
hét, a következő év vagy akár a holnap. De tudjuk, hogy Krisztus
előttünk jár. És ez elég.
A mai evangélium egyik
legszebb mondata talán ez: „Nektek még a hajatok szálai is mind számon
vannak tartva.”
Micsoda vigasztaló kijelentés!
A mai világban könnyű
elveszni a tömegben. Sokszor úgy érezzük, hogy senki sem figyel ránk
igazán. Lehet, hogy valaki egyedül él. Lehet, hogy özvegy. Lehet, hogy
régóta hordoz egy betegséget. Lehet, hogy sokszor úgy érzi: róla már
megfeledkeztek.
Jézus ma azt mondja: Isten
nem feledkezett meg rólad.
Tudja a nevedet. Ismeri
az arcodat. Látja a titkon ejtett könnyeidet. Hallja az imádat. Tudja,
mit hordozol a szívedben.
Lehet, hogy mások nem
veszik észre a küzdelmedet, de Isten látja.
Lehet, hogy mások nem
értik a fájdalmadat, de Isten érti.
Lehet, hogy mások nem
tudnak segíteni, de Isten melletted áll.
Ezért mondja: „Drágábbak
vagytok sok verébnél.”
A világ gyakran a
teljesítmény alapján értékeli az embert.
Isten nem. Ő nem
azért szeret, mert sikeres vagy. Nem azért szeret, mert egészséges vagy.
Nem azért szeret, mert hibátlan vagy. Hanem azért szeret, mert az
ő gyermeke vagy.
És ebből fakad a mai
evangélium második nagy üzenete: ha Krisztus ennyire szeret
bennünket, akkor ne szégyelljük őt megvallani.
Talán ez a rész különösen
fontos ma.
Mert ma nem karddal üldözik
a keresztényeket errefelé. Ma inkább a közöny üldözi a hitet. A hallgatás
üldözi. A szégyenkezés üldözi.
Az a gondolat üldözi, hogy
„inkább nem szólok, nehogy furcsának tartsanak”. Pedig
Krisztus nem hallgatott, amikor értünk ki kellett állnia. Nem hallgatott
Pilátus előtt. Nem hallgatott a Golgotán. Nem szégyellt
bennünket, amikor a keresztet hordozta.
A kézdiszentkereszti
templom védőszentje, a Szent Kereszt is erre emlékeztet bennünket.
A kereszt nem csupán egy
tárgy a templom tornyán illetve itt a főoltáron.
A kereszt nem csak egy
dísz a falon.
A kereszt Krisztus
szeretetének legnagyobb bizonyítéka.
A kereszt azt üzeni: Isten
nem távolról szeretett bennünket. Nem csak üzenetet küldött. Nem
tanácsot adott. Hanem belépett a szenvedésünkbe, és vállára vette a mi
terhünket.
Ezért amikor keresztet
vetünk, nem egy szokást végzünk. Hanem hitvallást teszünk.
Azt mondjuk: Krisztushoz
tartozom. És milyen nagy szüksége van ma a világnak ilyen
hitvalló emberekre!
Nem hangoskodó emberekre. Nem
veszekedő emberekre. Nem ítélkező emberekre. Hanem hitvalló
emberekre.
Olyan édesapákra,
akik együtt imádkoznak családjukkal.
Olyan édesanyákra,
akik továbbadják gyermekeiknek a hitet.
Olyan nagyszülőkre,
akik nemcsak örökséget, hanem Krisztust is továbbadják unokáiknak.
Olyan fiatalokra,
akik nem szégyellik templomba járni.
Olyan munkásokra,
gazdákra, tanárokra, alkalmazottakra, akik becsületesen dolgoznak, mert tudják:
munkájukat Isten előtt végzik.
A tanúságtétel elsősorban nem
szavakkal kezdődik. Hanem élettel.
Az emberek először az
életünket olvassák, és csak utána hallgatják meg a szavainkat.
Lehet, hogy
ezen a héten valaki éppen a te türelmedből fogja megérteni Krisztust.
Lehet, hogy
valaki a te megbocsátásodból fogja megérteni az evangéliumot.
Lehet, hogy
valaki a te reményedből fog erőt meríteni.
Lehet, hogy
valaki azért talál vissza Istenhez, mert látja, hogy te a nehézségek
között sem veszíted el a békédet.
Ezért a mai evangélium kérdése
nagyon személyes:
Ha ma kellene bizonyítékot
felmutatni arra, hogy Krisztushoz tartozom, mi lenne az?
A vasárnapi szentmisém?
A családi imám?
A megbocsátásom?
A becsületes munkám?
A szeretetem?
A reményem?
A következő hétre
vigyünk magunkkal egy képet.
Képzeljük el a templomunk
tornyán álló keresztet.
Ott áll az esőben és a szélben
a napsütésben és a viharban.
Nem mozdul el. Nem fordul vissza.
Nem menekül el.
Csendesen áll
és az ég felé mutat.
A keresztény
ember hivatása is ez.
Nem harsányan.
Nem erőszakosan.
Hanem hűségesen.
Állni Krisztus mellett jó
időben és nehéz időben egyaránt.
És amikor majd ezen a héten újra
megérkeznek a gondok, a félelmek, a bizonytalanságok, jusson eszünkbe Jézus
háromszoros üzenete:
„Ne féljetek!”
Mert aki Krisztushoz
tartozik, annak az élete végső soron nem a félelem története. - Hanem a
bizalom története.
Nem a vereség története. -
Hanem a kegyelem története.
Nem a sötétség története.
- Hanem annak a Krisztusnak a története, aki a kereszt után feltámadt,
és ma is ezt mondja nekünk:
„Veled vagyok minden nap, a világ végéig.”
Ima
Urunk Jézus Krisztus!
Köszönjük, hogy ismersz
bennünket név szerint, és soha nem hagysz magunkra bennünket. Erősítsd
hitünket, amikor félünk, és adj bátorságot, amikor tanúságot kell tennünk
rólad.
Taníts bennünket úgy élni,
hogy családunkban, falunkban, munkahelyünkön és közösségeinkben felismerhető
legyen rajtunk a te jelenléted.
Add, hogy a Szent Kereszt
oltalma alatt hűségesen megvalljunk téged szavainkkal és életünkkel, és egykor
te is megvallj bennünket mennyei Atyád előtt.
Assisi Szent Ferenc
közbenjárására őrizd meg szívünk békéjét, reményét és örömét. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése