Szentírás: Mt 8,23–27
Kevés ember van, aki ne ismerné a belső vagy külső
viharokat. Egy rossz orvosi lelet, egy családi konfliktus, a munkahely
bizonytalansága, egy gyermekért való aggódás, egy kimondott vagy éppen ki nem
mondott fájdalmas szó – elég egyetlen hullám, és máris úgy érezzük, hogy
csónakunk megtelik vízzel.
A mai evangéliumban a tanítványok pontosan ezt élik át. A
Genezáreti-tavon hirtelen hatalmas vihar támad. A hullámok becsapnak a bárkába,
Jézus pedig alszik. A tanítványok kétségbeesve kiáltanak: „Uram, ments meg
minket, elveszünk!”
Milyen ismerős ez az imádság! Talán mi is sokszor így
kiáltunk fel. Nem azért, mert nincs hitünk, hanem mert a félelmünk egy pillanatra
nagyobb lesz, mint a bizalmunk.
Érdemes azonban észrevenni valamit. Jézus nem hagyta el a
tanítványokat. Nem egy másik parton volt, nem messziről figyelte őket. Ott volt
velük ugyanabban a bárkában. A vihar nem azért támadt, mert Jézus nem volt
jelen, hanem azért, mert ezen keresztül akarta megerősíteni hitüket.
Így van ez a mi életünkben is. A keresztény ember sem mentes
a viharoktól. A különbség nem az, hogy nekünk nincsenek nehézségeink, hanem az,
hogy nem egyedül küzdünk velük. Krisztus velünk van. Néha úgy tűnik, mintha
hallgatna, mintha aludna. De az ő hallgatása sohasem távollét. Ő akkor is őrzi
életünket, amikor mi ezt még nem látjuk.
Eszembe jut egy idős gazda, aki egyszer ezt mondta: „A nagy
viharban nem a szélre nézek, hanem erősebben fogom a kormányrudat.” Milyen szép
lelki tanítás! Amikor életünk vihara tombol, ne a hullámokat számolgassuk,
hanem kapaszkodjunk erősebben Krisztusba: egy rövid imával, egy fohásszal, egy
keresztvetéssel, egy bizalommal kimondott mondattal: „Jézusom, benned
bízom!”
Lehet, hogy ma is érkezik egy váratlan telefonhívás, egy
nehéz feladat, egy csalódás vagy egy próbatétel. Ne engedjük, hogy a félelem
vezesse a szívünket! Mielőtt a gondokkal kezdenénk párbeszédet, beszéljünk
Jézussal. Aki lecsendesítette a tengert, képes lecsendesíteni a mi zaklatott
szívünket is.
A tanítványok a csoda után csodálkozva kérdezték: „Ki ez,
hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?” Mi már tudjuk a
választ. Ő a mi Urunk, Megváltónk, aki nemcsak a tengert, hanem az emberi
szívet is képes békével betölteni.
Kérjük ma azt a kegyelmet, hogy ne a vihar nagyságát lássuk,
hanem Krisztus hatalmát. Mert ahol Ő jelen van, ott a legnagyobb hullám sem az
utolsó szó.
Imádság
Urunk Jézus Krisztus! Amikor életünk viharaiban elfog a
félelem, emlékeztess arra, hogy Te velünk vagy. Erősítsd hitünket, növeld
bizalmunkat, és taníts úgy rád hagyatkozni, hogy semmilyen nehézség el ne
szakítson szeretetedtől. Légy ma is csónakunk biztos Kormányosa, és vezesd
életünket az örök üdvösség csendes partja felé. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése