Evangélium: Lk 4,16–30
„Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” (Lk 4,21)
A názáreti zsinagógában
minden olyan ismerősnek indul. Ismerik Jézust, ismerik a családját, hallgatják
a Szentírást. Aztán egyszer csak kiderül: Isten nem csupán egy régi
történetről akar beszélni, hanem róluk. És rólunk.
1. Isten igéje ma akar megtörténni.
Jézus nem azt mondja:
egyszer majd beteljesedik, hanem: „Ma beteljesedett.” A keresztény ember
egyik valós veszélye, hogy a hitet tegnapi emlékké vagy holnapi reménnyé
teszi.
Krisztus azonban ma
akar belépni az életembe. A kérdés tehát ma reggel nemcsak az: mit mond
az evangélium? Hanem az is: mit akar ma tenni bennem Krisztus?
2. Jézust ismerni nem ugyanaz,
mint befogadni.
A názáretiek éppen azért botránkoznak
meg benne, mert túlságosan ismerősnek gondolják: „Nem József fia ez?” Velünk
is megtörténhet, hogy megszokjuk az evangéliumot, a szentmisét, az imádságot –
és közben már nem engedjük, hogy Krisztus meglepjen, megérintsen, akár
megváltoztasson bennünket. A megszokott Jézus még nem feltétlenül a
befogadott Krisztus.
3. Isten kegyelme nem a mi
tulajdonunk.
Jézus Illés és Elizeus példájával
figyelmeztet: Isten szeretete átlépi az általunk húzott határokat. Nem
mondhatom: „Ő hozzánk tartozik, a másik nem.” Krisztus azért jött, hogy
örömhírt vigyen a szegényeknek, szabadságot a foglyoknak – és megkeresse azt is,
akit én talán már leírtam.
Induljunk úgy ezen a hétfő
reggelen, hogy nem akarjuk Jézust a saját elképzeléseink közé szorítani. Inkább
mondjuk neki:
Uram, ne csak
ismerősöm légy, hanem életem Ura! Add, hogy ma is felismerjelek, befogadjalak,
és engedjem, hogy Igéd bennem is beteljesedjék. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése