Evangélium: Mt 16,13–19
Ahogy az este csendje lassan körülölel bennünket, jó
megállni egy pillanatra, és visszatekinteni a napunkra. Mennyi gondolat, mennyi
kérdés, mennyi bizonytalanság kísérte ma is lépteinket! Talán volt bennünk
félelem, talán kétely, talán fáradtság. És mégis: most itt vagyunk, Isten
jelenlétében.
Jézus ma egy egyszerű, mégis mindent eldöntő kérdést tett
fel: „Ti kinek tartotok engem?” Ez a kérdés nem hagy nyugodni bennünket este
sem. Mert nemcsak a nappali döntéseinket határozza meg, hanem azt is, hogyan
hajtjuk álomra a fejünket.
Ha Jézus számunkra valóban az élő Isten Fia, akkor nem kell
félnünk attól, ami körülöttünk történik. Nem kell rettegnünk a jövőtől, nem
kell kapaszkodnunk bizonytalan hangokba. Elég, ha Őt választjuk újra és újra.
Az Egyház, amelyhez tartozunk, nem tökéletes emberek
közössége, hanem Krisztus által vezetett család. Lehetnek benne sebek, lehetnek
benne gyengeségek, de az alapja szikla: maga Krisztus. És ez a szikla ma este
is tart bennünket.
Gondoljunk arra a kisfiúra a viharban. Nem azért volt
nyugodt, mert nem látta a hullámokat, hanem mert tudta, ki tartja a kormányt.
Mi is így bízhatunk: életünk hajóját nem a véletlen irányítja, hanem az Úr.
Most, amikor elcsendesedik a világ, engedjük el a
félelmeinket. Tegyük le Isten kezébe mindazt, amit nem értünk. Bízzuk rá azokat
is, akiket szeretünk. És kérjük, hogy erősítse meg hitünket, hogy holnap is
szilárdan álljunk.
Esti ima
Útravaló gondolat
Aki Krisztusra épít, az a legnagyobb viharban is
biztonságban van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése