Szentírás: Mt 8,1–4
Lassan csendbe borul a nap. Talán már minden feladat
mögötted van, talán még mindig zakatolnak benned a gondolatok. Most azonban
állj meg egy pillanatra, és tekints vissza erre a napra Krisztus szemével.
Reggel azt hallottuk az evangéliumban, hogy Jézus
kinyújtotta a kezét a leprás felé, megérintette, és ezt mondta: „Akarom,
tisztulj meg!”
Most este kérdezd meg magadtól: hol érintett meg ma engem
az Úr?
Talán egy jó szóban, amelyet éppen akkor kaptál, amikor
szükséged volt rá. Talán egy nehéz helyzetben adott türelemben. Talán egy
elkerült veszekedésben, egy váratlan mosolyban, egy csendes imádságban vagy
egyszerűen abban, hogy ma is volt erőd továbbmenni.
És ha ma mégis elestél? Ha ingerlékeny voltál, türelmetlen,
önző vagy gyenge? Ne feledd: Jézus nem azért nyújtja ki a kezét, mert már
tökéletesek vagyunk, hanem azért, hogy felemeljen bennünket. Az Ő szeretete nem
fogy el estére. Nem mondja: „Holnap talán.” Ma este is ugyanazt mondja: „Akarom.”
Képzeld el, hogy egy hosszú vándorút után leteszed a nehéz
hátizsákodat. Egész nap cipelted, és szinte észre sem vetted, milyen súlyos
lett. Az esti pihenés előtt végre leemelheted a válladról. Így tedd most le
Krisztus elé mindazt, amit ma magaddal hordoztál: a fáradtságodat, a hibáidat,
a kimondatlan könnyeidet és az örömeidet is.
Holnap új nap kezdődik. De ma már nem kell tovább cipelned
azt, amit az Úr készséggel átvesz tőled.
Esti ima
Uram Jézus, köszönöm, hogy ma is mellettem jártál, akkor is,
amikor észrevettem, és akkor is, amikor nem. Köszönöm minden kegyelmedet,
minden rejtett érintésedet. Bocsásd meg mindazt, amivel megbántottalak,
tisztítsd meg újra a szívemet, és add, hogy békében hajtsam álomra a fejem.
Őrizz engem és szeretteimet ezen az éjszakán, hogy holnap új reménnyel és
tiszta szívvel indulhassak Veled tovább. Ámen.
Lefekvés előtti útravaló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése