Nemrég egy kedves fiatal barátommal beszélgettem telefonon.
Az ilyen beszélgetések mindig örömet jelentenek számomra, mert ő azok közé a
fiatalok közé tartozik, akik nem elégszenek meg felszínes válaszokkal. Ha
valami nem világos számára a hitben, addig kérdez, amíg meg nem érti. Nem
vitatkozni akar, hanem valóban megérteni, hogy aztán élni is tudja.
Beszélgetésünk során idéztem Jézus egyik legismertebb,
ugyanakkor talán egyik legnehezebben érthető mondatát:
„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok
tökéletes!” (Mt 5,48)
Barátom azonnal visszakérdezett:
– Hogyan lehetséges ez? Hiszen Jézus tudta, hogy mi
emberek soha nem lehetünk olyan tökéletesek, mint maga az Isten. Akkor miért
kér tőlünk olyasmit, amit lehetetlen teljesíteni?
Bevallom, nagyon szeretem az ilyen kérdéseket. Nem azért,
mert könnyű rájuk válaszolni, hanem mert ezek visznek bennünket egyre mélyebbre
Isten igéjének megértésében.
És valóban: ha ezt az egyetlen mondatot kiragadjuk a
környezetéből, könnyen úgy tűnhet, mintha Jézus egy elérhetetlen mércét
állítana elénk. Pedig egészen másról van szó.
A Hegyi beszéd csúcspontja
Ez a mondat nem önmagában áll.
A Hegyi beszéd (Mt 5–7) Jézus egyik legcsodálatosabb
tanítása. Olyan életprogram, amely megmutatja, milyen az az ember, aki valóban
Isten gyermekeként akar élni.
Az ötödik fejezetben egymás után halljuk:
- a
Nyolc boldogságot,
- a
föld sójáról és a világ világosságáról szóló tanítást,
- a
törvény beteljesítését,
- majd
Jézus sorra veszi az emberi élet legfontosabb területeit: a haragot, a
kiengesztelődést, a házasságot, az esküt, a bosszút és végül az ellenség
szeretetét.
Minden egyes alkalommal ugyanaz történik.
Jézus nem egyszerűen új szabályokat ad.
Nem lefelé viszi a mércét.
Nem is csupán kifelé, a cselekedetekre figyel.
Hanem befelé.
A szívig.
Nem elég, hogy ne ölj.
A haragot is győzd le.
Nem elég, hogy ne paráználkodj.
A tekinteted és a szíved is legyen tiszta.
Nem elég szeretni azokat, akik szeretnek.
Tanuld meg szeretni azokat is, akik bántanak.
És amikor mindezt elmondta, akkor hangzik el a zárómondat:
„Legyetek hát tökéletesek…”
Mintha ezt mondaná:
Ez az egész életprogram egyetlen mondatban
összefoglalható: váljatok olyan emberekké, akiknek a szíve egyre jobban
hasonlít mennyei Atyjuk szívére.
Mit jelent valójában a „tökéletes”?
A magyar fordítás kissé félrevezet bennünket.
Mi a tökéletes emberről azt gondoljuk:
hibátlan,
tévedhetetlen,
bűntelen.
Csakhogy Jézus nem ezt a szót használta.
A görög eredetiben ez áll:
teleiosz
Ez a szó sokkal gazdagabb jelentésű.
Azt jelenti:
- teljes,
- érett,
- beteljesedett,
- célba
érkezett,
- teljességre
jutott.
Jézus tehát nem azt mondja:
„Legyetek hibátlanok!”
Hanem inkább ezt:
„Váljatok teljessé! Növekedjetek abban, amire az Atya
teremtett benneteket!”
Micsoda különbség!
Miben áll az Atya tökéletessége?
Erre maga a szöveg adja meg a választ.
Közvetlenül előtte ezt olvassuk:
„Szeressétek ellenségeiteket… imádkozzatok üldözőitekért…
mert Atyátok felhozza napját jókra és gonoszokra is, esőt ad igazaknak és
bűnösöknek.”
És rögtön ezután következik:
„Legyetek tehát tökéletesek…”
Vagyis az Atya tökéletessége nem elsősorban
mindenhatóságában vagy végtelen tudásában mutatkozik meg.
Hanem szeretetében.
Ő nem csak azokat szereti, akik megérdemlik.
Nem csak azokat, akik hálásak.
Nem csak az igazakat.
Hanem mindenkit.
A nap ugyanúgy felkel a jókra és a rosszakra.
Az eső ugyanúgy hull az igazakra és a bűnösökre.
Ez az isteni szeretet teljessége.
Jézus ezért tulajdonképpen azt mondja:
Tanuljatok úgy szeretni, ahogyan az Atya szeret.
De hát ezt sem tudjuk megtenni…
Így van.
És Jézus ezt pontosan tudta.
Ezért soha nem mondta:
„Oldjátok meg egyedül!”
Sőt később ezt mondja:
„Maradjatok bennem!”
és
„Nálam nélkül semmit sem tehettek.”
Ez a kereszténység egyik legfontosabb igazsága.
A keresztény élet nem önfejlesztő program.
Nem erkölcsi teljesítményverseny.
Nem arról szól, hogy saját erőnkből felkapaszkodjunk
Istenhez.
Hanem arról, hogy Krisztus élete egyre jobban kibontakozzon
bennünk.
Ezért írhatja Szent Pál:
„Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.” (Gal
2,20)
És egy másik helyen így buzdít:
„Különben, testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek,
buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a
szeretet és a béke Istene.” (2Kor 13,11)
Figyeljük meg: nem azt mondja, hogy legyetek már készen,
hanem hogy tökéletesedjetek. Ez egy út, amelyen nap mint nap haladnunk
kell.
A szeretet mindig magasabbra hív
Miért állít Jézus mégis ilyen magas mércét elénk?
Mert szeret bennünket.
A szeretet mindig többre hív annál, ahol éppen tartunk.
Ha egy apa azt mondja kisgyermekének:
– Tanulj meg járni!
akkor tudja, hogy a gyermek sokszor el fog esni.
Mégsem mondja neki:
– Maradj inkább négykézláb.
Jézus sem a jelenlegi állapotunk szerint tekint ránk.
Ő azt látja, mivé válhatunk az Ő kegyelmével.
Nem azt nézi, kik vagyunk ma.
Hanem azt, kik lehetünk holnap.
Aprópénzre váltva – hogyan lehet ezt megélni?
Beszélgetésünk végén ezt mondtam a barátomnak, és talán ez
mindannyiunk számára útravaló lehet:
Jézus nem azt kéri tőlünk, hogy holnaptól hibátlan emberek
legyünk.
Azt kéri, hogy minden nap engedjük, törekedjünk srrs, hogy
egy kicsit jobban hasonlítson a szívünk az Atya szívére.
Ez nagyon egyszerű, mégis egész életre szóló feladat.
Ma talán egy kicsit türelmesebb leszek.
Ma talán hamarabb megbocsátok.
Ma talán nem a saját igazamat akarom mindenáron
érvényesíteni.
Ma talán jobban bízom Istenben.
Ma talán egy emberrel többnek tudok szeretetet adni.
A tökéletesség nem egyetlen nagy ugrás.
Nem egy elérhetetlen állapot.
Hanem egy zarándokút.
Nap mint nap egy lépéssel közelebb kerülni Krisztus
szívéhez.
Talán éppen ezt jelenti Jézus felszólítása:
„Legyetek hát tökéletesek…”
Nem azt, hogy már megérkeztetek.
Hanem azt, hogy soha ne álljatok meg az úton, amely a
szeretet teljessége felé vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése