Szentírás: 2Kir 2,1.6–14
Van amikor úgy érezzük, mintha túl sok teher nehezedne ránk,
és kevés lenne az erőnk ahhoz, hogy végig járjuk a nap útját. Talán ma te is
így vagy ezzel.
A mai szentírási szakasz Illés próféta és Elizeus megható
találkozását tárja elénk. Elérkezett a pillanat, amikor Illésnek távoznia
kellett ebből a világból. Elizeus pedig ott állt mestere mellett, tudva, hogy
hamarosan egyedül kell továbbmennie.
Milyen ismerős érzés ez! Mindannyian átélünk olyan
időszakokat, amikor valami véget ér. Egy élethelyzet lezárul, egy szeretett
személy eltávozik, egy biztos kapaszkodó megszűnik. Ilyenkor könnyen elfog a
félelem: „Mi lesz most velem? Lesz-e erőm folytatni?”
Amikor Illés eltűnik a tüzes szekéren, Elizeus egyedül
marad. Csak a földre hullott köpeny marad utána. Elizeus felveszi azt, odamegy
a Jordánhoz, és ugyanazzal a hittel ráüt a vízre. És a folyó kettéválik.
Micsoda erős kép ez a mi életünk számára!
A köpeny nem varázstárgy volt. A köpeny annak jele volt,
hogy ugyanaz az Isten, aki Illéssel volt, most Elizeussal is ott van.
Talán ma te is egy „Jordán” előtt állsz. Egy nehéz
beszélgetés, egy betegség, egy vizsga, egy családi gond, egy munkahelyi kihívás
vagy egy fájdalmas döntés vár rád. Úgy érzed, nincs elég erőd hozzá.
Ne feledd: Isten nemcsak tegnap segített. Nemcsak a
szenteket vezette. Nemcsak mások életében cselekszik. Ma veled is ott akar
állni.
A keresztény ember nem azért bátor, mert mindenre képes.
Hanem azért, mert tudja: Krisztus vele van.
Amikor ma nehézséggel találkozol, képzeld magad elé Elizeust
a Jordán partján. Nem a saját erejére támaszkodott, hanem Istenre. Te se a
félelmeidre nézz, hanem Jézusra.
Aki tegnap vezetett, ma sem hagy magadra.
Ima
Útravaló gondolat
Ahol a saját erőnk véget ér, ott kezdődik Isten hűséges
segítsége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése