Szentírás: 1Kir 21,17–29 és Mt 5,43–48
Talán fáradtan indulsz neki ennek a napnak. Lehet, hogy
gondok, csalódások vagy régi sebek nyomják a szívedet. Talán van valaki, akinek
a neve hallatán még mindig összeszorul benned valami.
A mai szentírási részek különös üzenetet hordoznak
számunkra: Isten irgalma nagyobb a múltunknál, és szeretete erősebb a
sebeinknél.
Az első olvasmányban Ácháb király történetét halljuk. Sok
rosszat tett, súlyos bűnök terhelték a lelkét. Mégis, amikor őszintén megalázta
magát Isten előtt, az Úr nem közömbösen nézett rá. Meglátta a megtérő szívet.
Milyen vigasztaló tudni, hogy Isten ma sem a bukásainkat
számolja, hanem azt figyeli, hogy hajlandók vagyunk-e visszafordulni hozzá.
Az evangéliumban Jézus még tovább vezet bennünket. Azt
mondja:
„Szeressétek ellenségeiteket!”
Ez nem azt jelenti, hogy a rosszat jónak kell neveznünk. Nem
azt jelenti, hogy ne fájna, ami fájt. Inkább azt jelenti, hogy ne engedjük,
hogy a harag foglalja el a szívünk helyét.
Képzeld el, hogy egy nehéz hátizsákot cipelsz. Ahogy telik a
nap, egyre jobban húzza a válladat. A harag, a sértettség és a neheztelés
pontosan ilyen. Sokszor már nem is a másikat terheli, hanem minket.
Jézus ma arra hív, hogy tegyük le ezt a terhet az Ő kezébe.
Nem biztos, hogy egyetlen nap alatt minden seb begyógyul. De
egyetlen őszinte ima már megnyithatja a gyógyulás útját.
Indulj el ma ezzel a bizalommal: Isten nem a múltad foglya,
és nem akar téged sem annak foglyává tenni. Az Ő irgalma mindig új kezdetet
kínál.
Ima
Uram Jézus Krisztus!
Köszönöm, hogy ma is irgalommal tekintesz rám. Adj alázatos szívet, hogy felismerjem hibáimat, és bátorságot, hogy újra Hozzád forduljak. Gyógyítsd sebeimet, oldd fel nehezteléseimet, és taníts úgy szeretni, ahogyan Te szeretsz engem. Kísérd lépteimet ezen a napon, és töltsd meg szívemet békéddel. Ámen.
Útravaló gondolat
Aki ma leteszi Krisztus kezébe a haragját, az helyet
készít a szívében Isten békéjének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése