Amikor este ráébredünk: Jézus ma is látott bennünket - Évközi 11. vasárnap este

Szentírás: Kiv 19,2–6a; Róm 5,6–11; Mt 9,36–10,8

Lassan elcsendesedik a nap. A munka, a találkozások, a feladatok, az örömök és a feszültségek mögöttünk maradnak. Talán most végre van néhány nyugodt percünk arra, hogy megálljunk Isten előtt, és visszatekintsünk erre a vasárnapra.

A mai evangéliumban azt hallottuk Jézusról, hogy amikor látta a tömeget, megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ez a mondat egész nap elkísérhetett bennünket, de most, este talán még mélyebben megérint.

Mert a nap végén már nem kell erősnek mutatnunk magunkat. Nem kell bizonyítanunk semmit. Isten előtt egyszerűen azok lehetünk, akik vagyunk.

És milyen jó tudni, hogy Jézus ma is látott bennünket.

Látta, amikor örültünk valaminek.

Látta, amikor elfáradtunk.

Látta, amikor türelmesek voltunk.

Látta azt is, amikor talán nem sikerült úgy szeretnünk, ahogyan kellett volna.

Látta a kimondott szavakat és a szívünk mélyén maradt gondolatokat is.

Mégsem fordult el tőlünk.

A mai második olvasmány emlékeztetett bennünket arra, hogy Krisztus már akkor szeretett bennünket, amikor még bűnösök voltunk. Ez azt jelenti, hogy Isten szeretete nem a teljesítményünktől függ. Nem azért szeret, mert mindig sikerül jónak lennünk, hanem azért, mert gyermekei vagyunk.

Talán ma volt valami, ami miatt lelkiismeret-furdalást érzel. Talán valakit megbántottál. Talán elmulasztottál egy jó szót vagy egy szeretetteljes gesztust.

Most este ne a hibáidat nézd először.

Nézz Krisztusra!

Ő nem vádló tekintettel néz rád, hanem ugyanazzal az irgalmas szeretettel, amellyel a mai evangéliumban a tömegre tekintett.

Ferenc atyánk gyakran szemlélte Krisztust, és ebből a szemlélődésből született meg benne a béke. Nem önmagát nézte, hanem az Urat. Nem a saját gyengeségeit számolgatta, hanem Isten irgalmát csodálta.

Talán nekünk is erre van szükségünk ma este.

Nem arra, hogy újra és újra végiggondoljuk kudarcainkat, hanem arra, hogy engedjük: Krisztus szeretete gyógyítsa meg szívünket.

A mai prédikációban egy hegyi ösvényen haladó vándor képe jelent meg előttünk. Most este újra idézzük fel ezt a képet.

Lehet, hogy még nem látod a holnapot.

Lehet, hogy vannak kérdések, amelyekre még nincs válasz.

Lehet, hogy aggódsz gyermekeidért, családodért, egészségedért vagy jövődért.

De a lámpás ma is megvilágította a következő lépést.

És holnap is világítani fog.

Mert az Úr nem tett olyan ígértet, hogy egyszerre megmutatja az egész utat. Azt ígérte, hogy velünk marad.

Ezért mielőtt álomra hajtanád a fejedet, engedd el a félelmeidet.

Tedd le őket Jézus lábához.

Ő ma is látott.

Ő ma is szeretett.

Ő holnap is vezetni fog.

Esti ima

Urunk Jézus Krisztus!

Köszönöm Neked ezt a napot, minden örömével, nehézségével és kegyelmével együtt.

Köszönöm, hogy ma is rajtam tartottad szerető tekintetedet, akkor is, amikor erre nem figyeltem.

Bocsásd meg mindazt, amiben vétkeztem ellened, embertársaim vagy önmagam ellen.

Gyógyítsd meg sebeimet, csillapítsd aggodalmaimat, és töltsd el szívemet békéddel.

Köszönöm, hogy nem a tökéletességemet várod, hanem a bizalmamat.

Rád bízom családomat, szeretteimet, közösségemet, Egyházunkat és XIV. Leó pápát.

Rád bízom a fiatalokat, akik a jövő küszöbén állnak, az időseket, akik hosszú út tapasztalatait hordozzák, a betegeket, a magányosakat és mindazokat, akik ma este vigasztalásra szorulnak.

Maradj velünk ezen az éjszakán, őrizd álmainkat, és ébressz bennünket holnap új reménnyel, új erővel és új szeretettel.

Ámen.

Útravaló gondolat

Aki este Krisztus irgalmas tekintetében megpihen, az reggel új reménnyel és nagyobb bizalommal indulhat tovább az élet útján.