Van olyan reggel, amikor az ember már ébredéskor fáradt.
Nemcsak a teste, hanem a lelke is. Ugyanazok a gondok, ugyanazok a sebek,
ugyanazok a kérdések: „Lesz erőm ma is helytállni? Van értelme újra próbálni?”
Péter apostol mai szavai éppen ilyen reggelekre érkeznek: „Nem veszendő
ezüstön vagy aranyon váltottak meg benneteket… hanem Krisztus drága vérén.”
Isten nem olcsón szeretett téged. Nem fél szívvel. Nem
távolról. Hanem úgy, hogy egyszülött Fiát adta érted. Krisztus keresztje azt
kiáltja bele minden fáradt ember életébe: „Értékes vagy. Nem vagy elveszve.
Nem a múltad határoz meg, hanem az, hogy kihez tartozol.”
Sok ember úgy él, mint aki egy régi, poros kabátot cipel
magán: régi bűnök, csalódások, emberi ítéletek nehezednek rá. Már megszokta a
súlyát. De Krisztus nem toldozni-foldozni akarja az életünket. Ő új szívet akar
adni. Az apostol azt mondja: „Újjászülettetek.” Nem javítgatott életre hív az
Úr, hanem új életre.
Ma próbáld magaddal vinni ezt a napodba: amikor jön a
feszültség, a rohanás, az idegesség vagy a kísértés, állj meg egy pillanatra,
és képzeld el, hogy Krisztus ott áll melletted, kezében a kereszt sebhelyeivel.
Nem vádol. Nem taszít el. Hanem azt mondja: „Veled vagyok. Ne menj vissza a
régi emberhez.”
És ne feledd: Krisztus nem magányos hitre hívott bennünket.
Egy nyájba gyűjt minket, Egyházába, amelynek egysége nem emberi szervezés,
hanem az Ő akarata. Ezért fontos a hűség, az egység, és a Péter utódával, a
Szentatyával való közösség is. Aki Krisztust szereti, az nem akar külön úton
járni, hanem együtt akar haladni az Egyházzal az üdvösség útján.
Ma ne a félelmeidből indulj ki, hanem Krisztus szeretetéből.
Ő már kifizette az árat érted. Most rajtad a sor, hogy új szívvel indulj
tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése