„Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”
Most, hogy véget ér ez a nap, talán újra eszedbe jut a
reggeli üzenet: semmi sem vész el abból, amit Krisztusért tettél. És este már
más szemmel nézünk vissza a napra. Reggel még előtted álltak a feladatok, a
bizonytalanságok, a terhek. Most pedig itt vagy a nap végén — talán fáradtan,
talán megkönnyebbülve, talán csendes szomorúsággal a szívedben.
Lehet, hogy ma nem sikerült minden úgy, ahogyan szeretted
volna. Talán elfogyott a türelmed. Talán volt egy kemény szó, egy rossz
gondolat, egy elmulasztott szeretetgesztus. De az is lehet, hogy ma csendben
mégis győztél: nem adtad fel, újra imádkoztál, helytálltál, hordozni tudtad
valaki terhét, vagy egyszerűen csak becsülettel végig élted ezt a napot.
És Jézus most este sem a hibáidat számolja.
Hanem szeretettel néz rád.
Úgy, ahogyan az édesanya este betakarja elfáradt gyermekét,
még akkor is, ha aznap rosszalkodott vagy elesett. Krisztus sem fordul el
attól, aki újra hozzá akar tartozni. Ő nemcsak az út elején hívott meg, hanem
most is itt van melletted, a nap végén, a csendben.
Talán ma sok mindent nem értettél. Talán vannak imák,
amelyekre még nem kaptál választ. De ne feledd: a búzaszem éjszaka is növekszik
a föld mélyén. Isten kegyelme akkor is munkálkodik benned, amikor te csak a
sötétséget látod.
Ezért ma este ne a tökéletességet keresd magadban, hanem
Krisztus irgalmát. Tedd le nála a nap örömeit, kudarcait, sebzettségét. És
maradj meg békében az Egyház ölelésében, annak az élő közösségnek a részeként,
amelyet maga Krisztus alapított, hogy soha ne egyedül kelljen végig mennünk az
úton.
Holnap új nap kezdődik. És az Úr holnap is hűséges lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése