Evangélium: Lk 4,31–37
„Szavának hatalma volt.” (Lk 4,32)
A kafarnaumi zsinagógában az
emberek megdöbbennek Jézus tanításán. Nem egyszerűen azért, mert szépen beszél,
hanem mert megérzik: ennek a szónak ereje van. Krisztus szava nem csupán
elmond valamit Istenről, hanem belép az ember életébe, és képes rendet
teremteni ott is, ahol mi már tehetetlennek érezzük magunkat.
Talán ezért is jövünk vissza
keddről keddre Szent Antalhoz. Hozzuk ugyanazokat a neveket, gondokat és
kéréseket. Egy beteg családtagot. Egy gyermek jövőjét. Egy megromlott
kapcsolatot. Egy döntést, amelyre nem találjuk a választ. Vagy egyszerűen
önmagunkat, mert elfáradtunk.
És néha azt kérdezzük: miért
nem változik semmi?
Pedig lehet, hogy Isten már
munkálkodik – csak nem ott kezdte, ahol mi vártuk. Nem a körülményeket
változtatja meg először, hanem bennünket. Mélyíti hitünket, tisztítja
szeretetünket, türelemre tanít, gyógyítja sebeinket.
Ezért a Szent Antal-kedd nem
valamiféle „kérés–teljesítés” napja. A kilenced, a Szent Antal kenyere, az
adomány és a közbenjáró ima mind akkor éri el igazi célját, ha Krisztushoz
vezet. Szent Antal nem önmagához gyűjt bennünket. Mintha minden kedden
ugyanazt mondaná: ne nálam állj meg – menj Krisztushoz!
A mai evangéliumban Jézus
parancsol a tisztátalan léleknek: „Hallgass és menj ki belőle!”
Talán bennünk is van valami,
aminek ideje lenne elhallgatnia. A félelemnek, amely azt mondja: nincs tovább.
A sértettségnek, amely nem enged megbocsátani. A kísértésnek, amely azt
suttogja: úgysem tudsz megváltozni. A szorongásnak, amely minden holnapot előre
végigszenved.
Ma ezért talán ne csak azt
kérdezzük: mit szeretnék kapni Istentől?
Kérdezzük ezt is:
Mit engedek át ma
Krisztusnak?
És amikor az Eucharisztiában
elénk jön, merjük neki mondani:
Uram, ne csak azt
változtasd meg, amit körülöttem szeretnék másként látni. Először tégy rendet
bennem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése