Amit Krisztusért teszel, az soha nem vész kárba - 8. évközi hét kedd reggel

Evangélium: Mk 10,28–31

Péter apostol ma egy mélyen emberi kérdést tesz fel Jézusnak:

„Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”

Ebben a mondatban ott van minden fáradtság, minden lemondás, minden csendben meghozott áldozat. És talán ott van a mi szívünk is.

Mert vannak reggelek, amikor nehéz újra elindulni. Nehéz jónak maradni egy kemény világban. Nehéz türelmesnek lenni, újra megbocsátani, hordozni a gondokat, helytállni a családban, a munkában, a hétköznapok terhei között. Néha úgy érezzük: sokat adunk, és keveset kapunk vissza.

Jézus azonban ma megáll előttünk, és csendesen, de határozottan kimondja: semmi sem vész el abból, amit érte tettél.

Nem vész el az imádság, amelyet fáradt szívvel mondtál el.

Nem vész el a könny, amelyet másokért hullajtottál.

Nem vész el a hűség, amikor a könnyebb út helyett Krisztust választottad.

Isten szívében minden szeretetből vállalt áldozatnak helye van.

Olyan ez, mint a földbe vetett búzaszem. Amikor elrejtik a sötét földben, kívülről úgy látszik, mintha minden elveszett volna. Mégis éppen ott, a mélyben indul növekedésnek az új élet. A kegyelem sokszor csendben munkálkodik bennünk. Nem látványosan, nem hangosan, hanem kitartóan és hűségesen.

Talán ma sem látod még, mi értelme volt annyi imának, küzdelemnek vagy újrakezdésnek. De Krisztus dolgozik benned. Formál. Erősít. Vezet. Nem magányos útra hív, hanem az Egyház közösségébe, ahol egymást hordozva, a Szentatyával egységben járjuk ugyanazt az utat. Mert Jézus akarata ma is az, hogy egy szívvel, egy hitben maradjunk mellette.

Ezért ma ne azt nézd, mennyit veszítettél. Inkább azt, hogy ki van melletted.

Krisztus nem kifosztani akar, hanem betölteni az életedet.

Aki őt követi, annak útján még a keresztből is áldás fakadhat.

Ima:

Uram Jézus, amikor elfáradok, emlékeztess arra, hogy nálad semmi sem hiábavaló. Adj erőt a hűséghez, békét a szívembe, és élő hitet, hogy ma is örömmel kövesselek téged az Egyház közösségében. Ámen.

Útravaló gondolat:

A Krisztusért szeretetből vállalt áldozat mindig utat nyit az örök élet felé.