„Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket” – szombat reggel hamvazószerda után

 

Szentírási alap: Lk 5,27–32

Nagyböjt első napjai mindig csendesebbek. A hamu még ott van a homlokunk emlékében: „Emlékezz ember…” – és mi emlékezünk. Törékenyek vagyunk. Időnk véges. Szívünk megosztott.

A mai evangéliumban Jézus elmegy a vámos asztala mellett. Lévi ott ül a pénznél, a megszokott életében, a maga kompromisszumaival. És Jézus csak ennyit mond: „Kövess engem!” (Lk 5,27–32). Nincs hosszú magyarázat. Nincs feltétel. Nincs előszűrés. Meghívás van.

És Lévi feláll.

Itt feszül a történet belső drámája: egy ember, aki kényelmesen berendezkedett – talán megvetetten, talán gazdagon, talán belül üresen – egyszer csak dönt. Feláll attól az asztaltól, amely biztonságot adott neki. Otthagyja azt, amihez hozzászokott. Nem azért, mert minden világos lett, hanem mert megszólították.

Mi viszont sokszor ülünk tovább.

A megszokás asztalánál.

A kényelmünk asztalánál.

A „majd egyszer” asztalánál.

Nagyböjt első szombatján az evangélium nem bonyolult üzenetet ad, hanem éles kérdést: melyik asztalnál ülök, és kész vagyok-e felállni, ha Krisztus hív?

1. A hívás nem az erőseknek szól, hanem az őszintéknek

Jézus nem a templom elitjét választja ki elsőként. Nem a példa adókat. A farizeusok zúgolódnak is: „Miért esztek és isztok vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus válasza a nagyböjt kulcsa:

„Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.”

Ez teológiailag radikális kijelentés. Isten nem azért jön, mert mi rendben vagyunk, hanem mert nem vagyunk rendben. A megtestesülés nem jutalom, hanem irgalom. A kereszt nem erkölcsi díszlet, hanem gyógyítás.

A mai ember két véglet között él.

Az egyik azt mondja: „Nincs bűn, csak életstílus.”

A másik azt suttogja: „Túl nagy a bűnöm, nekem már nincs esély.”

Jézus egyiknek sem ad igazat.

Van bűn – de nagyobb az irgalom.

Van seb – de van Orvos is.

A fiatalnak, aki önmagát keresi: nem kell előbb „kész emberré” válnod, hogy Krisztushoz mehess.

A családért dolgozónak: a fáradtságodban is hív az Úr, nem csak a vasárnapi rendezettségedben.

Az idősnek, aki visszatekint: nem a múltadé az utolsó szó, hanem Isten irgalmáé.

A hűséges hívőnek pedig: vigyázz, nehogy a farizeus zúgolódása lopózzon a szívedbe.

2. A felállás mindig konkrét

Lévi nem csak meghatódik. Feláll. Vendégséget ad. Új közösségbe lép. A hit nem érzés, hanem irányváltás.

Nagyböjtben nem az a kérdés, hogy mit érzek, hanem hogy mit hagyok ott.

– Milyen szokást?

– Milyen haragot?

– Milyen önigazolást?

– Milyen kényelmes közönyt?

A felgyorsult világban Krisztust követni ma azt jelenti:

• a családban nem a sértettséget táplálom, hanem a kiengesztelődést keresem;
• a munkában nem a minimumot adom, hanem tisztességgel dolgozom;
• az iskolában nem sodródom a tömeggel, hanem vállalom a tisztaságot;
• konfliktusban nem az utolsó szóért harcolok, hanem az igazság és szeretet egyensúlyáért;
• kudarcban nem feladom, hanem Istenbe kapaszkodom.

Ez nem moralizálás. Ez követés.

3. A vendégség titka

Lévi lakomát ad, és Jézus ott ül a bűnösök asztalánál. Ez az evangélium botránya és szépsége egyszerre: Krisztus nem kívülről kiabál be az életünkbe, hanem asztalhoz ül velünk.

A kérdés: beengedem-e?

A nagyböjt nem önkínzás, hanem helycsinálás.

Hely Krisztusnak az asztalnál.

Hely az imának a zajban.

Hely a csendnek a rohanásban.

Hely az igaz szónak a megszokott félmondatok között.

A belső feszültség ott oldódik fel, amikor megértjük: nem nekünk kell előbb rendbe tenni az életünket, hogy méltók legyünk. Az Orvos jelenléte tesz rendet.

És amikor Krisztus jelen van, a múlt nem bilincs többé, hanem kegyelem által átformált történet.

4. Ma reggel a döntés ideje van

Szombat van. A hét még előttünk áll.

Lehet, hogy semmi rendkívüli nem történik ma. De egy dolog történhet: felállsz.

Nem látványosan.

Nem drámaian.

Hanem csendben, belül.

És kimondod:

„Uram, követlek. A mai napban. A mai beszélgetésben. A mai munkában. A mai türelemben.”

Ez a nagyböjt igazi kezdete.

Ima

Urunk Jézus Krisztus,

Te nem az igazakhoz jöttél, hanem hozzánk, esendőkhöz.

Köszönjük, hogy ma is megszólítasz.

Adj bátorságot felállni mindattól, ami elválaszt Tőled.

Gyógyítsd sebeinket, tisztítsd szívünket,

és taníts örömmel, hűséggel követni Téged

a családban, a munkában, a csendben és a küzdelmekben.

Ne engedd, hogy közönyössé váljunk,

és őrizz meg minket az önigazultságtól.

Legyél asztalunk vendége és életünk Ura.

Ámen.

Útravaló

A nagyböjt ott kezdődik, ahol ma felállsz, és elindulsz Krisztus után.