Szentírási alap: Mt 9,14–15
Nagyböjt első
péntekének evangéliumában Jézust a böjtről kérdezik. A válasza meglepő: „Csak
nem gyászolhat a násznép, amíg velük van a vőlegény? … Amikor elvétetik tőlük a
vőlegény, akkor majd böjtölnek.”
Jézus nem szabályt
magyaráz, hanem kapcsolatot tár fel. A böjt lényege nem az étel, hanem a
Vőlegény – Ő maga. A kérdés nem az, mit eszem vagy mit nem eszem, hanem
az: hiányzik-e Krisztus az életemből?
A mai ember rohan.
Iskola, munka, határidők, bevásárlás, telefon, üzenetek. Sok minden tölti ki a
napunkat – de mi tölti ki a szívünket? Lehet, hogy tele a naptárunk, mégis üres
a belső világunk. A böjt ezt az ürességet meri komolyan venni.
A fiatal, aki
önmagát keresi, gyakran kívülről vár választ: visszajelzésekből,
teljesítményből, kapcsolatokból. A családjáért dolgozó ember erejét a
mindennapi kenyérért adja. Az idős ember visszanéz, és talán megkérdezi: mi
marad mindebből? Jézus válasza mindannyiunknak szól: ha a Vőlegény nincs jelen,
minden öröm törékeny.
A böjt nem
önkínzás. Nem vallási teljesítmény. Hanem annak beismerése: nem elég nekem a
felszín. Nem elég a siker, a kényelem, az elismerés. Többre vágyom. Istenre
vágyom.
És itt kezdődik a
belső feszültség. Mert szeretjük a komfortot. Szeretjük, ha minden kéznél van.
A nagyböjt viszont azt mondja: merj lemondani valamiről, hogy helyet csinálj
Valakinek.
A böjt lehet
egyszerű és konkrét. Kevesebb zaj. Több csend. Kevesebb azonnali reakció. Több
türelem. Kevesebb sértődöttség. Több megbocsátás. Kevesebb önigazolás. Több
igazság.
A böjt megtanít
arra, hogy ne a pillanat vezessen. Hogy ne a hangulat döntsön. Hogy a
szabadságom ne azt jelentse: mindent megtehetek, hanem azt: képes vagyok a jó
mellett dönteni.
Talán valaki azt
kérdezi: miért fontos ez? Nem lehetne egyszerűen csak élvezni az életet? De ha
nincs mélység, az élvezet gyorsan kiüresedik. Ha nincs örök távlat, a siker sem
ad békét. A böjt nem elvesz, hanem tisztít. Nem szűkít, hanem rendez.
A hívő ember
számára is figyelmeztetés ez. Lehet templomba járni megszokásból. Lehet
imádkozni rutinból. De Krisztus nem szokás, hanem Vőlegény. Élő kapcsolat. Ha
nem hiányzik, ha nem vágyom rá, akkor valami megfakult bennem.
Nagyböjt arra hív,
hogy újra személyessé váljon a hit. Hogy ne csak „vallásos” legyek, hanem
Krisztus-követő. A családban: türelmesebben. A munkában: tisztességesebben. A
konfliktusban: béketeremtőként. A kudarcban: bizalommal. A bizonytalanságban:
reménnyel.
A Vőlegény egyszer
„elvétetett” – a kereszten. De éppen ott mutatta meg, mennyire szeret. A böjt
ezért nem szomorúság, hanem várakozás. Nem hiány, hanem vágy a teljességre.
A böjt nem arról
szól, hogy kevesebb legyen az életed, hanem arról, hogy több legyen benne
Krisztus. És ahol Ő jelen van, ott a leg megfeszítettebb hétköznapban is
megszületik a remény.
Rövid
ima
Urunk Jézus
Krisztus,
Te vagy a Vőlegény, akinek jelenléte öröm, hiánya fájdalom.
Taníts meg bennünket úgy böjtölni, hogy ne pusztán lemondjunk,
hanem jobban vágyjunk Rád.
Tisztítsd meg szívünket a zajtól, az önzéstől és a közönytől.
Adj bátorságot a jó mellett dönteni a hétköznapok apró helyzeteiben,
és erősíts meg, hogy a kereszt útján is hűségesek maradjunk.
Légy jelen családjainkban, munkánkban, döntéseinkben,
hogy életünk Benned találja meg igazi örömét.
Ámen.
Útravaló
gondolat
A böjt akkor válik
életté, amikor nem csupán valamiről lemondok, hanem tudatosan helyet készítek
Krisztusnak a szívemben és a döntéseimben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése