A puszta útja – a döntés szabadsága - nagyböjt 1. vasárnap, reggel

Szentírási alap: Mt 4,1–11

Nagyböjt első vasárnapján az evangélium a pusztába vezet bennünket. Máté evangéliuma negyedik fejezetében azt halljuk, hogy Jézus – miután megkeresztelkedett – nem a sikerek, hanem a csend, a magány és a kísértés helyére megy. A Lélek vezeti oda. Nem véletlenül.

A puszta nem kitérő az üdvösség útján, hanem része annak.

A kísértések jól ismerősek.

„Mondd, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak.”

A szükségből csinálj lehetőséget. Használd fel az erődet magadért. A mai világ ezt suttogja: ha tudsz, tedd meg; ha megteheted, élj vele. Kényelem, biztonság, azonnali megoldás. De Jézus válasza világos: „Nemcsak kenyérrel él az ember.” Az ember több, mint a szükségletei. Aki csak a komfortját védi, lassan elveszíti a lelkét.

„Vesd le magad… az angyalok majd megmentenek.”

Bizonyíts! Mutasd meg, hogy Isten veled van. A kísértés itt finomabb: vallásos köntösbe öltözik. Olyan hitet kínál, amely látványos, de nem bizalomra, hanem önigazolásra épül. Jézus nem manipulálja az Atyát. Nem teszi próbára Istent. A hit nem vakmerő mutatvány, hanem hűséges ráhagyatkozás.

„Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.”

Hatalom, befolyás, siker – gyorsabb út, kereszt nélkül. Hány döntésünkben jelenik meg ez a logika? Egy kis megalkuvás a karrierért. Egy félrenézés a békességért. Egy hallgatás az igazság helyett. Jézus nemet mond. Mert tudja: aki rossz forrásból fogad el ajándékot, az az ajándékkal együtt a szívét is odaadja.

Nagyböjt elején ez a kérdés áll előttünk: mi formálja a döntéseinket? A félelem? A hiány? A bizonyítási vágy? A sikeréhség? Vagy az Atyába vetett bizalom?

Fiatal testvérem, aki keresed önmagad: nem attól leszel valaki, hogy mindent kipróbálsz, hanem attól, hogy megtanulsz nemet mondani arra, ami szétszór.

Dolgozó édesapa, édesanya: nemcsak kenyérrel tartod életben a családodat, hanem azzal is, hogy hűséges vagy, igaz vagy, és imádságban hordozod őket.

Idős testvérünk: az életed pusztái nem voltak hiábavalók; Isten ott formált, ahol a leginkább kiszolgáltatottnak érezted magad.

A puszta nem a kudarc helye, hanem a tisztulásé. Ott derül ki, hogy kihez tartozunk. Jézus nem csodával, nem erődemonstrációval, hanem az Ige szavával győz. Ez a mi fegyverünk is: Isten szava, amely emlékeztet arra, kik vagyunk és Kihez tartozunk.

Nagyböjt nem önsanyargatás, hanem rendrakás a szívben. Letisztítani, mi az első. Visszatenni Istent a középpontba. Konkrétan: időt adni az imádságnak, elengedni egy fölösleges kényelmet, kimondani az igazat, megbocsátani ott, ahol eddig csak gyűlt a keserűség.

Az evangélium nem elmélet. A családi asztalnál, a munkahelyi döntésben, a konfliktus közepén válik valósággá.

És a történet vége remény: a kísértő távozik, az angyalok szolgálnak. A hűség nem marad gyümölcs nélkül. Aki Istenre bízza magát, nem marad magára.

Ma reggel ne félj a pusztádtól. Lehet, hogy éppen ott készít Isten valami nagyobbra. Ne a köveket nézd, hanem azt, aki szólni tud felettük.

Ima

Urunk Jézus Krisztus,
Te vállaltad a pusztát és a kísértést, hogy megmutasd: az ember Istenben erős.
Taníts meg bennünket különbséget tenni szükség és mohóság, bizalom és vakmerőség, hűség és megalkuvás között.
Adj tiszta szívet, hogy Téged imádjunk egyedül.
Amikor gyengék vagyunk, emlékeztess Igédre;
amikor elbizonytalanodunk, erősíts jelenléteddel;
és vezesd végig nagyböjti utunkat a húsvéti öröm felé.
Ámen.

Útravaló

Aki a pusztában is hűséges marad Istenhez, az megtapasztalja, hogy a legnagyobb győzelem a szív csendjében születik meg.