Jézus ma nem finomkodik. Nem hagyja, hogy félreértsük Őt.
Kimondja a lényeget: „Aki engem lát, látja az Atyát.” Ez nem egy egyszerű
vallásos gondolat – ez forradalom. Ez azt jelenti: Isten nem elvont
fogalom, nem távoli erő, nem hideg törvény. Isten arca Jézus Krisztus.
A lényeg nagyon egyszerű: Jézus megmutatja nekünk,
hogy milyen az Atya. Ha Jézust megismered – az Ő szavait, tetteit, szeretetét
–, akkor Istent is megismered. Ha viszont Isten még mindig távolinak vagy
érthetetlennek tűnik számodra, akkor érdemes közelebb lépned Jézushoz: időt
tölteni vele, figyelni rá az evangéliumban, és személyesen megszólítani Őt az
ima által. Nem elég csak hallani róla – kapcsolatba kell lépni vele.
Jézus nem csak megmutatja Istent – be is vezet az Ő
életébe. Azt mondja: „Aki bennem hisz, ugyanazokat a tetteket viszi végbe,
amelyeket én…” Ez már nem passzív kereszténység. Ez nem „túlélő mód”. Ez
küldetés. Ez életforma. Ez bátorság.
Ne hidd el azt a belső hangot, amely azt suttogja:
„ez túl nagy neked”, „ez a szentek dolga”. Nem. Ez a te meghívásod. Ma. Most.
A feltámadt Krisztus nem emlék, hanem jelenlét. Nem
múlt, hanem erő. És barátságot kínál. Nem vallási rutint, hanem élő
kapcsolatot. Egy barátságot, amely átformál, amely kimozdít a komfortzónából,
amely megtanít szeretni akkor is, amikor nehéz.
Az Egyház nem véletlenül ragaszkodik ehhez az
igazsághoz kétezer éve: Krisztus az út az Atyához. Nincs kerülőút. De jó
hír: ez az út nyitva van. Nem kell tökéletesnek lenned, csak elérhetőnek. Nem
kell mindent értened, csak igent mondanod.
Ma reggel dönthetsz: csak „tudsz” Jézusról, vagy
tényleg vele élsz? Csak nézed, vagy követed? Csak kéred, vagy hagyod, hogy
rajtad keresztül cselekedjen?
Ne kicsiben gondolkodj. Krisztus nem kicsiben gondolkodik
rólad.
Rövid ima:
Útravaló gondolat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése