Szentírás: ApCsel 1,15–17.20–26
Reggel együtt
indultunk el Mátyás példájával. Most este visszatérünk – csendesebben,
őszintébben – hogy Isten színe előtt lezárjuk a napot, a Csíksomlyói Szűzanya
lábaitól.
Az Apostolok
Cselekedeteiben egy üres hely áll a közösség közepén. Júdás helye. A hiány
fájdalmas, de az apostolok nem menekülnek előle. Imádkoznak, számot vetnek, és
rábízzák a döntést Istenre. A mai este kérdése számunkra is ez: volt-e ma üres
hely az életemben? Olyan tér, ahová Krisztust nem engedtem be?
Nagyböjt estéin
nem önvádra hív az Úr, hanem igazságra. Aki szembenéz a napjával, az növekszik.
Aki elismeri gyengeségét, az megnyitja magát a kegyelem előtt. Talán ma is volt
botlás, elhibázott szó, elszalasztott lehetőség. De Isten műve nem marad csonka
– ha odaadjuk neki a hiányt is.
Adjunk hálát
azért, ami jó volt: egy békés beszélgetésért, elvégzett munkáért, kimondott
bocsánatkérésért, csendes imáért. Ezek a „kicsi hűségek” készítik elő a holnap
küldetését.
Most este tegyük le a napot Mária kezébe. Ő, aki hűségesen állt Fia mellett, tanítson bennünket kitartásra. Ha ma gyengék voltunk, kérjük a bocsánatot. Ha elfáradtunk, kérjük az erőt. Ha hűségesek voltunk, adjunk érte hálát.
🙏 Esti ima
Urunk, Jézus
Krisztus,
köszönöm a mai nap minden ajándékát.
Bocsásd meg hűtlenségeimet, mulasztásaimat.
Gyógyítsd be a hiányokat, amelyeket magam okoztam.
Taníts hűségesnek lenni a rejtett pillanatokban.
Szűz Mária, Csíksomlyói Édesanyánk,
vezess közelebb Fiadhoz,
hogy amikor hív, készen álljak.
Ámen.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése