A jel, amely elég - Nagyböjt 1. hete, szerda reggel

Szentírási alap: Lk 11,29–32

„Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.” – kemény szavak ezek Jézus ajkáról. Nem hízeleg, nem simogat. Szembesít.

Az emberek csodát akarnak, bizonyítékot, rendkívülit. Valami olyat, ami kizökkenti őket, de nem kéri számon az életüket. Jézus azonban nem látványosságot ad, hanem önmagát.

A nagyböjt elején ez a kérdés nekünk is szól: mi mire várunk még? Milyen jelre? Milyen különleges élményre, amely végre meggyőzne bennünket, hogy komolyan vegyük Istent?

A közömbös talán azt mondja: „Ha Isten létezik, mutassa meg.” A kényelmes ember így gondolkodik: „Majd egyszer jobban odafigyelek.” A fiatal kereső halogat: „Még van időm dönteni.” A megfáradt dolgozó: „Most túl sok a gond.” Az idős ember: „Talán már késő.” A hívő pedig könnyen belesüppedhet a megszokásba: „Én már tudom, miben hiszek.”

Jézus válasza mindenkihez ugyanaz: a jel már itt van. Jónás három napja a hal gyomrában előképe annak a három napnak, amely után Krisztus feltámad. A legnagyobb jel nem külső csoda, hanem a kereszt és az üres sír. Isten nem bizonyítani akar, hanem megmenteni.

A niniveiek egy idegen próféta szavára bűnbánatot tartottak. A dél királynője hosszú utat tett meg Salamon bölcsességéért. Mi pedig itt élünk Krisztus közelében – az evangélium, a szentségek, a kegyelem világosságában. A kérdés nem az, hogy van-e elég jel, hanem az: hagyjuk-e, hogy megszólítson?

A nagyböjt nem lelki látványosság. Nem érzelmi hullámvasút. Hanem döntés. Ma konkrét döntés. Az iskolában tisztességgel tanulni, nem csalni. A munkahelyen becsületesnek maradni akkor is, ha mások ügyeskednek. A családban kimondani a bocsánatkérést. Lemondani arról, ami elnehezíti a szívet. Időt adni az imára, nem maradékidőből, hanem szándékosan.

Krisztus nem harsány jel. Csendes, de valóságos jelenlét. Nem kényszerít, hanem hív. Nem megaláz, hanem felemel. Aki nyitott szívvel közeledik hozzá, annak elég a jel: a megbocsátás, amely újrakezdést ad; a remény, amely a kudarc után is talpra állít; a szeretet, amely nem fogy el.

Ha ma úgy érzed, messze vagy – tudd: a jel érted adatott.

Ha hűséges vagy – ne kényelmesedj el, hanem mélyítsd a kapcsolatot.

Ha keresel – merj dönteni.

Ha elfáradtál – kapaszkodj a Feltámadottba.

A jel nem az égen ragyog. A jel a kereszten függött, és ma él.

Imádság:

Urunk Jézus Krisztus, te vagy az Atya jele számunkra. Szabadíts meg a hitetlenség keménységétől és a közömbösség tompaságától. Adj bátorságot a megtéréshez, erőt a hűséghez, reményt a csüggedésben. Taníts úgy élni, hogy életünk válasz legyen a te szeretetedre. Ámen.

Útravaló:

A legnagyobb jel már megadatott – a kérdés az, válaszolsz-e rá ma.