A kereszt csendje – az este mérlege - Hamvazószerda utáni csütörtök

Evangélium: Lk 9,22–25

„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap, és kövessen engem.

Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti;

aki pedig elveszíti értem, megmenti.” (Lk 9,23–24)

A nap végén csendesebb minden. Elül a zaj, lelassul a rohanás. És most, mielőtt lehunynád a szemed, Jézus kérdése újra megszólal: ma kit követtél?

Ma is hoztál döntéseket. Kicsiket és nagyokat…

Volt, amikor könnyebb lett volna hallgatni – mégis szóltál. Vagy éppen szólnod kellett volna – és hallgattál.

Volt, amikor türelmes voltál. És talán volt, amikor a fáradtság győzött.

Számunkra a kereszt nem elvont jelkép. A kereszt a mai napod konkrét valósága volt. A hűségben. A küzdelemben. A lemondásban. A szeretet apró, láthatatlan tetteiben.

Ne feledd: Jézus nem a tökéletességet kérte, hanem a követést. Aki érte veszít – időt, kényelmet, önérzetet –, az nem vesztesként fekszik le. Mert amit szeretetből adtál, az örökkévalóvá válik.

Most tedd le a nap terhét. Nem kell tovább cipelned. A kereszt nem a teher súlyától lesz szent, hanem attól, hogy Krisztussal hordozod.

Esti ima

Uram Jézus,

ma sokszor kerestem önmagamat,

és talán nem mindig Téged követtelek.

Ami jó volt, azt Neked köszönöm.

Ami gyenge volt, azt irgalmadra bízom.

Taníts, hogy holnap bátrabban szeressek,

tisztábban döntsek,

és hűségesebben kövesselek.

A mai napomat a kezedbe teszem.

Őrizd meg az én és szeretteim éjszakáját békében.

Ámen.

Jó éjt gondolat

Amit ma szeretetből odaadtál, azt nem elveszítetted – hanem örökre megőrizted Istenben.