Szentírási alap: Mk 7,31–37
A mai
evangéliumban Jézus egy süketnémát vezet ki a tömegből. Nem a látványosság
kedvéért gyógyít, nem a csodára éhes kíváncsiságot akarja kiszolgálni.
Félrevonja az embert. Megérinti. Az égre tekint. Sóhajt. És kimond egy szót: „Effata!”
– „Nyílj meg!” (Mk 7,34)
Ez a szó ma is visszhangzik.
Ma, amikor annyi
zaj vesz körül bennünket, egyre nehezebben halljuk meg az igazán fontos
hangokat. Információval tele a fejünk, de sokszor üres a szívünk. Gyorsan
reagálunk, de ritkán hallgatunk meg igazán. Könnyen beszélünk, de nehezen
mondunk ki igaz szót, bocsánatkérést, szeretetet.
A mai
kor embere gyakran
felületesen veszi az életet. A lelki dolgok háttérbe szorulnak: „Majd ha lesz
időm.” „Most más a fontos.” De közben ott marad bennünk valami kimondatlan, meg
nem értett, meg nem gyógyított seb. Lehet, hogy nem a fülünk süket – hanem a
szívünk záródott be.
És Jézus ma is
odalép. Nem erőszakosan. Nem megszégyenítve. Hanem személyesen. Félrevon a
tömegtől – a belső zajtól, a külső elvárásoktól – és megérint.
A hívő
emberhez is szól ez az
evangélium. Lehet, hogy járunk templomba, imádkozunk, de mégis vannak
területek, ahol nem halljuk meg Isten akaratát. Vannak helyzetek, ahol nem
merjük kimondani az igazságot.
Lehetünk
„vallásosak”, és közben mégis süketek Isten halk figyelmeztetésére vagy
embertársaink ki nem mondott fájdalmára.
Jézus sóhajt. Ez a
sóhaj az Ő együttérző szeretete. Nem közömbös a bezártságunk iránt. Nem legyint
a keményszívűségünkre. Azt akarja, hogy megnyíljunk – Istenre, egymásra, az
igazságra.
Mit jelent ma a
„Nyílj meg!”?
A csoda nemcsak az
volt, hogy a süket hallani kezdett. Hanem hogy kapcsolatba került. Hallotta a
hangot. Megszólalt. Része lett a közösségnek. Isten gyógyítása mindig
kapcsolatot teremt: vele és egymással.
Ha ma úgy érzed,
hogy elfáradtál, kiégtél, bezárkóztál, vagy már nem tudsz hinni igazán – ne
feledd: Jézus nem a tömeghez beszél, hanem hozzád lép. Megérint. Sóhajt érted.
És kimondja feletted is: „Nyílj meg!”
Nem kell
tökéletesnek lenned. Csak engedd, hogy megérintsen.
A bezártság magányt szül. A megnyílás életet.
Ima
Urunk, Jézus
Krisztus,
te látod, hol vagyok süket a szóra,
hol zárult be a szívem,
hol nem merem kimondani az igazat.
Érints meg ma
engem.
Vezess ki a belső zajból a csendbe.
Add, hogy meghalljam a hangodat,
és legyen bátorságom válaszolni rá.
Nyisd meg a
szívemet Istenre és az emberekre.
Gyógyítsd a bennem lévő keménységet,
és adj tiszta, szeretettel teli beszédet.
Benned bízom,
Uram.
Mondd ki felettem is: Effata – nyílj meg.
Ámen.
Útravaló
Aki
megnyitja a szívét Isten előtt, az újra hallani kezdi az élet igazi hangját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése