Szentírási alap: Mk 7,31–37
Este van. Elcsendesedik
körülöttünk a világ. A zaj, amely napközben betöltötte a teret, lassan
elhalkul. Itt az idő, hogy visszanézzünk: mit kezdtem ma azzal a szóval, amit
reggel hallottam?
„Effata – Nyílj meg!”
Megnyíltam ma Isten felé?
Volt néhány perc valódi csendem, vagy csak sodródtam eseményről eseményre?
Meghallottam a lelkiismeretem halk figyelmeztetését, amikor dönteni kellett?
Vagy inkább elnyomtam, mert kényelmetlen volt?
Megnyíltam ma a másik ember
felé?
Türelmesen meghallgattam valakit – vagy félbeszakítottam?
Kimondtam az igaz szót – vagy hallgattam, amikor szólnom kellett volna?
Kértem bocsánatot, ha hibáztam?
Adtam figyelmet, időt, szeretetet?
És megnyíltam-e arra, hogy
az életem több legyen, mint felszínes sodródás?
Vagy ma is inkább a könnyebb utat választottam?
Nem önvád ez, hanem igazság.
Az Úr nem azért hív lelkiismeretvizsgálatra, hogy összetörjön, hanem hogy
gyógyítson. Ha ma voltak pillanatok, amikor bezárultam – ismerjem el őszintén.
Mondjam ki: Uram, itt nem hallottalak meg Téged.
De legyen bennem hála is.
Mert biztosan volt ma egy-egy apró „megnyílás”:
egy türelmesebb válasz,
egy csendes ima,
egy visszafogott indulat,
egy kimondott jó szó.
Isten a kicsi nyitottságot
is komolyan veszi. A kegyelem ott kezd dolgozni.
Este újra ott áll előttünk
Jézus. Nem a tömegben. Nem vádlón. Hanem személyesen. És talán ma is sóhajt
értünk – szeretettel. Nem fáradt bele, hogy ránk figyeljen. Nem mondott le
rólunk.
A kérdés most nem az, hogy
tökéletes volt-e a napunk.
Hanem az: készek vagyunk-e újra megnyílni?
A bezártság feszültséget
hagy a szívben.
A bűnbánat békét hoz.
A hála örömöt szül.
Engedjük, hogy az Úr ma este
is kimondja felettünk:
Effata. Nyílj meg.
Esti ima
Urunk, Jézus Krisztus,
köszönöm ezt a napot –
minden ajándékával és minden küzdelmével együtt.
Látod, hol voltam ma
nyitott,
és hol zárkóztam be.
Hol hallottam meg a hangodat,
és hol mentem inkább a saját fejem után.
Bocsásd meg mulasztásaimat,
keménységemet,
a kimondatlan szeretetet,
az elmulasztott jót,
a figyelmetlenséget.
Köszönöm azokat a
pillanatokat,
amikor mégis sikerült megnyílnom.
Amikor Te cselekedtél bennem.
Tisztítsd meg a szívemet,
csendesítsd le a gondolataimat,
és add, hogy békében pihenjek meg Benned.
Holnap újra szeretnélek
hallani Téged.
Mondd ki felettem ismét: Effata – nyílj meg.
Ámen.
Esti útravaló
Aki este őszintén megnyílik
Isten előtt, az békében hajthatja álomra a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése