 |
| Lövei Tamás fotója |
Lefekvés előtti üzenet
Most, hogy véget ér a nap,
csendesebb minden.
Lassan elhallgatnak az utcai zajok, elültek a viták, befejeződtek a teendők.
De talán benned még mindig mozog valami: egy kérdés, egy csalódás, egy meg nem
hallgatott ima.
A mai evangéliumban az
asszony nem kap azonnal választ. Jézus szavai elsőre kemények. Mégis marad. Nem
fordul vissza. Nem zárja be a szívét.
Ma te hogyan reagáltál,
amikor falba ütköztél?
Türelmetlen lettél?
Elcsüggedtél?
Vagy talán csendben kitartottál?
Az este a számvetés ideje –
de nem önvádé, hanem az egészséges lelkiismeret vizsgálaté.
Isten nem azért hív a csendbe, hogy elítéljen, hanem hogy megerősítsen.
Lehet, hogy ma nem történt
látványos csoda.
De talán történt valami fontosabb:
nem adtad fel teljesen.
Még itt vagy.
Még bízol – ha csak egy kicsit is.
A kitartó hit sokszor nem
hangos.
Nem látványos.
Csak annyi, hogy este is Istenhez fordulsz.
És ez elég a mai napra.
Tedd most le elé mindazt,
ami fájt.
A kimondott és kimondatlan szavakat.
A sikereidet és a kudarcaidat.
A csoda néha éjszaka
érlelődik.
Esti ima
Urunk, Jézus Krisztus,
köszönöm ezt a napot – minden örömével és terhével együtt.
Ha ma türelmetlen voltam,
bocsáss meg.
Ha ma felületes voltam, tisztítsd meg a szívemet.
Ha ma elfáradtam a hitben, erősíts meg csendesen.
Taníts úgy bízni, mint az az
asszony:
nem sértődötten,
nem követelőzve,
hanem alázattal és kitartással.
Atyám, kezedbe teszem a
holnapot.
Szentlélek, őrizd az éjszakámat békében.
Add, hogy reggel új
reménnyel ébredjek.
Ámen.
Esti útravaló
A hit akkor is él, amikor
már csak csendben Isten kezébe teszed a napodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése