„Csendben megérintve” – 5. évközi hét – hétfő, esti gondolatok és ima

 Szentírási alap: Mk6,53–56

A nap végén elcsendesedik körülöttünk a világ. Amit reggel reménnyel indítottunk, most tapasztalatként van jelen: sikerrel vagy kudarccal, örömmel vagy fáradtsággal, kimondott és kimondatlan érzésekkel. Jó most megállni, és visszanézni: hol érintett meg ma Jézus?

Talán egy váratlan bátorító szóban.

Talán abban, hogy volt erőd végigcsinálni, amit reggel még nehéznek láttál.

Talán abban is, hogy valami nem sikerült – mégis béke maradt benned.

Az evangéliumban az emberek nem sokat kérnek: csak közel akarnak lenni Jézushoz. Az este is erre hív. Nem számadásra, nem magyarázkodásra, hanem ráhagyatkozásra. Amit ma nem értettél, amit elrontottál, amit fájdalomként hordozol, most leteheted. Ő nem kér számon – Ő jelen van.

Engedd, hogy a nap végén is megérintsen:

megbocsátással, megnyugvással, csenddel.

És bízd rá magad a pihenés óráiban, tudva, hogy holnap is Ő vár majd a parton.

Esti ima

Urunk, Jézus Krisztus,
köszönöm ezt a napot, mindazzal együtt, ami benne volt.
Köszönöm az örömöket,
és Rád bízom mindazt, ami nehéz maradt.

Érints meg most a békéddel,
csendesítsd el bennem a nyugtalanságot,
gyógyítsd, ami elfáradt bennem testben és lélekben.

Fogadd el mindazt, amit ma adni tudtam,
és pótold ki szereteteddel mindazt, ami hiányos volt.
Őrizz meg az éjszaka csendjében,
és készíts fel egy új nap ajándékára.
Ámen.

Lefekvés előtti útravaló gondolat

„A nap végén is elég egy érintés – a béke most is ajándék.”