Szentírási alap: Mk 7,1–13
Jézus mai szava kemény és
mégis felszabadító: nem az a legfontosabb, amit kívülről betartunk, hanem az,
ami belül él bennünk. A farizeusok szemére veti, hogy ragaszkodnak a
hagyományokhoz, de közben elfelejtik az élő Istent. Nem a törvényt bírálja,
hanem azt, amikor a szív kiürül, és a hit puszta szokássá válik.
Ez az ige ma reggel minket
is megszólít. Mert könnyen lehet, hogy imádkozunk, templomba járunk,
fogadalmakat teszünk – és közben elfárad a szívünk. Jézus semmit nem akar elvenni
tőlünk, hanem visszaadni a lényeget: az Istennel való élő kapcsolatot. Azt,
hogy ne kötelességből szeressünk, hanem belső szabadságból.
A házasság hetének mottója
ezt mondja: „A hűség szabadsága.” A hűség nem bilincs, hanem döntés: nap
mint nap újra kimondott igen. Nem azért maradok, mert muszáj, hanem mert
szabadon választalak. A házasságban – ahogy a hitben is – a külső keretek akkor
élnek, ha belül szeretet lakik. Egy házaspár hűsége akkor válik szabaddá,
amikor nem a sértettség, nem a megszokás, hanem a megbocsátás és az egymásért
vállalt felelősség vezeti őket.
Szent Skolasztika élete
csendesen tanít erre: az Istennel való bensőséges kapcsolat erejére. Arra, hogy
a szeretet nem zajos, de hatalmas. Aki Istenhez hű, az nem bezárul, hanem
megnyílik – és ebben a nyitottságban talál békét.
Szent Antal közbenjárását
kérve ma különösen is Isten elé vihetjük mindazt, ami elveszettnek tűnik: az
örömöt, a reményt, a bizalmat egymásban és önmagunkban. Isten nem a
tökéleteseket keresi, hanem az őszinte szíveket. Ahol őszinteség van, ott
mindig van újrakezdés.
Ha ma fáradt vagy,
reménytelen vagy, vagy úgy érzed, kiüresedtek a szavak: Jézus most is ezt
mondja – „Add nekem a szívedet.” Nem elítél, hanem felemel. Nem elvesz,
hanem felszabadít.
Legyen ez a reggel a belső megújulás ideje. Egy csendes igen Isten felé. Egy apró gesztus a társunk felé. Egy lépés a hűség szabadságában – ahol a szeretet nem teher, hanem ajándék.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése