A Feltámadott Jézus ma nem egy vallásos mázzal leöntött elméletet kínál nekünk, hanem életet. Nem egy szép gondolatot ad útravalóul, hanem személyes meghívást: „Maradjatok meg szeretetemben!” (Jn 15,9).
Ez nem érzelmes mondat. Ez harci felszólítás. Mert a világ
minden erejével azon dolgozik, hogy kiszakítson bennünket Krisztus
szeretetéből: a rohanás, a félelem, a bűn relativizálása, a hitetlenség, a
felszínes spiritualitások és a hamis próféták zűrzavara által.
Jézus azonban világosan beszél. Nem azt mondja: „Keressetek
különleges élményeket!” Nem azt mondja: „Találjátok ki a saját
igazságotokat!”
Hanem ezt mondja: „Ha megtartjátok parancsaimat,
megmaradtok szeretetemben.” A szeretet tehát nem érzés csupán,
hanem hűség. Hűség Krisztushoz, az Ő evangéliumához, az apostoli Egyház
tanításához. Hűség Krisztus földi helytartójához, Leó pápához. Aki valóban
szereti Jézust, az nem válogat az igazságai között.
Ma különösen fontos józanul és tisztán látni. Sok
hang próbálja elbizonytalanítani a hívő embert: önjelölt látnokok, félelmet
árusító üzenetek, az Egyháztól elszakadt „különutas” lelkiségek.
Krisztus azonban nem káoszt hagyott ránk, hanem Egyházat
alapított. Jól jegyezzük meg, a Feltámadottal való barátság soha nem
vezet szembe az Egyházzal, amelynek látható feje, a mindenkori pápa, hanem
mélyebben bevezet annak szívébe.
Ezzel szemben a „nagyfigyelmeztetés” köré épített
mozgalmak gyakran éppen az ellenkező irányba sodorják az embereket: a
szenzáció, a félelem és a különleges „beavatottság” érzése felé. Miközben
Krisztus az Egyház egységére hív, ezek az irányzatok sokszor
bizalmatlanságot keltenek a papokkal, a pápával és az Egyház józan tanításával
szemben. Az evangélium középpontja azonban nem egy közelgő titkos
kozmikus esemény, hanem maga Jézus Krisztus: az Ő halála, feltámadása és az
ebből fakadó megtérésre hívás áll.
A keresztény embernek ezért nem rendkívüli látomások
után kell futnia, hanem hűségesen megmaradnia az imádságban, a szentségekben,
az evangéliumban és az Egyház közösségében. Mert ahol Péter van, ott van az
Egyház; és ahol az Egyház van, ott Krisztus sem hagyja magára népét.
És még valami: Jézus nem szomorú kereszténységet
akar. Azt mondja: „Azért mondtam ezeket nektek, hogy az én örömöm legyen
bennetek.”
A hit nem nyomasztó, félelmet keltő teher, hanem
élet. Az igazi keresztény ember nem menekül a hétköznapokból, hanem Krisztussal
tölti meg azokat. A konyhát, a munkát, a családi küzdelmeket, a fáradtságot, a
bizonytalanságot.
A szentek nem más bolygón éltek — hanem ugyanebben a
világban, csak nem engedték el Jézus kezét.
Ma reggel döntést kell hoznunk: kinek a hangjára hallgatunk?
A világ zajára, a téveszméket terjesztőkre vagy Krisztus szavára? Mert csak az
Ő szeretete ad békét, irányt és valódi örömöt.
Rövid ima
Uram Jézus Krisztus, tarts meg engem szeretetedben! Adj
bátorságot hűségesnek maradni Hozzád és Egyházadhoz a zavaros időkben is.
Taníts úgy élni, hogy jelenléted öröme sugározzon belőlem ma is. Ámen.
Útravaló gondolat
Aki Krisztus szeretetében marad, azt a világ zűrzavara
sem tudja elszakítani az igazi örömtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése