A mai nap a roráté csendjével kezdődött. Talán még álmosan
léptél be a templomba, talán gondolatok terhe nyomta a vállad, de a hajnali
fény valamit már akkor megérintett benned. Most, a nap végén visszatekintve
egészen másként látod ugyanazt a hajnalt: felismered, mennyi erőt kaptál
belőle, mennyi békét hozott eléd Isten anélkül, hogy észrevetted volna.
Izajás szavai reggel még csak ígéretnek tűnhettek: „Akik
az Úrban bíznak, erejük megújul.” Most pedig, egy hosszú nap után, talán
fáradtabban, mégis bensőbb bizonyossággal mondhatod ki: igen, valóban adott
valamit az Úr, amit magadtól nem tudtál volna összeszedni. Lehet, hogy csak egy
kis türelmet, egy békésebb szívverést, egy megértőbb pillanatot. Lehet, hogy
bátorságot ahhoz, amit kerülgettél — vagy csendet, amit annyira hiányoltál.
És ott volt Jézus másik üzenete is: „Jöjjetek hozzám
mindnyájan…” Ez nem parancs, hanem meghívás. Ma talán kicsit közelebb
léptél hozzá. Lehet, hogy nem is tudatosan, csak azzal, hogy jót tettél
valakivel, vagy nem hagytad magad elárasztani a nap nehézségei által. Jézus
ígérete, hogy „megkönnyíti a terhedet”, nem azt jelenti, hogy az élet hirtelen
könnyű lesz — hanem azt, hogy nem egyedül kell cipelned.
Most, amikor a nap véget ér, engedd, hogy mindaz, ami ma történt, az Ő kezében nyugodjon meg. Hagyd, hogy a fáradtság átalakuljon bizalommá, a bizonytalanság reménnyé, a rohanás csenddé.
🙏 Esti ima
Ámen.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése