Jézus a mai evangéliumi szakaszban egy radikális kijelentést
tesz: „Nem nagyobb a szolga uránál.”
Ez nem egy alázatra nevelő közhely akar lenni, hanem
egy életprogram, amely fejre állítja a világ logikáját. A világ azt
suttogja: érvényesülj, emelkedj ki, uralkodj. Krisztus viszont azt mondja:
hajolj le, szolgálj, add oda magad – és így leszel igazán szabad.
A Feltámadott Úr nem egy távoli eszme. Ő él,
és barátságra hív. Nem alattvalókat keres, hanem barátokat – de ez a
barátság nem kényelmes. Aki Jézus barátja, az osztozik az Ő
lelkületében. Az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát – és ezzel kijelölte
az Egyház útját: szolgáló szeretet, konkrét, kézzelfogható, néha megalázó,
de mindig életet adó.
Ma fel kell tenned magadnak a kérdést: kit szolgálok?
A saját kényelmemet, az egómat, vagy Krisztust a testvéreimben? Mert
nincs semleges zóna. A tanítvány nem lebeg – követ vagy
eltávolodik.
És Jézus világosan mondja: „Boldogok vagytok, ha
ezt megteszitek.” Tehát nem akkor lesztek boldogok, ha szépen beszéltek
róla. Nem akkor, ha egyetértetek vele. Hanem ha megteszitek.
Az apostoli Egyház mindig komolyan vette ezt. A
szentek nem azért voltak nagyok, mert sokat tudtak, hanem mert sokat
szerettek – egészen a végsőkig.
Ez a húsvéti élet: nemcsak hinni a feltámadásban,
hanem úgy élni, mint aki már nem fél odaadni magát.
Ne várj nagy alkalmakra. A mai nap a te
missziód: egy megbocsátás, egy türelmes szó, egy rejtett jócselekedet. Ott
kezdődik a szentség. Ott kezdődik a Krisztussal való valódi barátság.
Jézus azt is mondja: „Aki befogadja azt, akit
küldök, engem fogad be.”
Az Egyház nem emberi klub. Küldetés. Ha
hűséges maradsz az apostoli tanításhoz, a szentségekhez, a közösséghez – akkor
Krisztus áramlik rajtad keresztül a világba.
Ez nem könnyű út. De ez az egyetlen, ami valóban
boldoggá tesz.
Útravaló gondolat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése