„Alap a Kősziklán” - Advent 1. hete, csütörtök reggeli üzenet

Iz26,1–6 az erős, Isten által épített városról beszél, amelynek kapui nyitva állnak az igazak előtt.

A Mt 7,21.24–27 pedig emlékeztet: nem elég hallani Jézus szavait – életre is kell váltani őket. A két olvasmány együtt világít rá arra, hogy adventben nemcsak várakozunk, hanem építünk is. De nem akárhogyan: a Kősziklára, magára Krisztusra.

Az Úr erős várost épít nekünk – de a szívünkben az alapot nekünk kell leraknunk. Talán jönnek szelek, áradások, bizonytalanságok, mégis szilárdan állhat a házunk, ha minden döntésünkben, szavunkban és cselekedetünkben arra törekszünk, hogy Jézus tanítását éljük.

Advent csöndje arra hív, hogy megvizsgáljuk:

– hol építünk még homokra?

– hol kellene újra az Úrra alapoznunk?

– mely területeken tudnánk konkrét tettekkel válaszolni az Ő hívására?

A mai roráte fénye legyen meghívás arra, hogy szívünk „erős városa” egyre inkább Isten valóságára támaszkodjék.

Imádság

Uram, Jézus Krisztus,

köszönöm, hogy Te vagy a Kőszikla, aki megtartasz minden viharon át.

Engedd, hogy ne csak halljam a szavaidat, hanem cselekedjem is akaratodat.

Adj bátorságot az újrakezdéshez, erőt az állhatatossághoz

és nyitott szívet, amely mindig befogadja tanításodat.

Építsd bennem azt az erős várost,

amelynek kapuja sosem zárul be előtted.

Ámen.

Útravaló mondat

„Aki Krisztusra épít, azt nem rendíti meg a vihar.”