Szentírási részek: Iz 26,1–6 és Mt 7,21.24–27
Ahogy
véget ér ez a nap, érdemes egy pillanatra megállni és visszanézni arra a
hajnalra, amikor – akár személyesen, akár lélekben – együtt kerestük a Valódit.
A
mai üzenet arról szólt, hogy az életünk akkor lesz szilárd és biztonságos, ha a
Kősziklára építjük: Krisztus szeretetére, igazságára és hűségére.
Lehet,
hogy ma is voltak kérdések, bizonytalanságok, talán viharok is – de ha csak
egyetlen lépéssel is közelebb kerültünk a Valósághoz, már erősödött bennünk az
alap.
Most,
amikor az éjszaka csendje körülölel bennünket, engedjük, hogy mindaz, amit
reggel kerestünk, bennünk maradjon: a vágy az igazra, a bátorság az
újrakezdésre, és a hit, hogy Isten nemcsak a hajnal óráiban, hanem a fáradt
percekben is mellettünk áll.
Bárhol
is tartasz ma este – fiatal vagy idős, szülő, nagyszülő, diák vagy munkás –,
ugyanaz a Kőszikla tart bennünket: az a szeretet, amely nem dől össze.
🌙 Esti ima
Uram,
Jézus Krisztus,
köszönöm a mai nap minden ajándékát: a hajnal csendjét,
a keresés vágyát, a szívem mélyén felébredt fényt.
Kérlek, amikor ma lehunyom a szemem,
erősítsd meg bennem azt az alapot,
amelyre ma reggel építeni akartam.
Add,
hogy a bizonytalanságokban Rád találjak,
a kérdéseimben Benned nyugodjak meg,
a viharok között pedig emlékezzek:
Te vagy a Kőszikla, aki megtart.
Őrizd
az éjszakánkat,
és vezess holnap is a Fény felé,
amely soha nem alszik ki.
Ámen.
„Aki nemcsak
hallgatja, hanem meg is teszi Jézus szavait, az a Kősziklára épít – és megmarad
minden viharban.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése