Adventi Blogbejegyzés
A mai rorátén, amikor még csak a hajnali félhomály
világított, újra megszólalt Jézus mondata a Máté-evangéliumból (
Mt 11,11–15):
„Akinek füle van, hallja meg!”
Ismerős mondat – talán túlságosan is. Sokszor hallottuk, és mégis, mintha
minden adventben új értelmet szeretne találni magának.
A hajnali mise csendjében az ember füle élesebb. Aki felkel
ilyenkor, az nem véletlenül jön: valami húzza, valami hívja. És talán épp ez az
adventi csend készít elő arra, hogy Jézus szava ne csak áthaladjon rajtunk, az
egyik fülünkön be és a másikon ki, hanem a szívünkbe hulljon, mint a mag a jó
földbe.
Jézus dicsérete és kérdése
Az evangélium egyik legkülönösebb pillanata, amikor Jézus
így szól:
„Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb, mint
Keresztelő János.”
És mégis hozzáteszi:
„A legkisebb is nagyobb nála a mennyek országában.”
Ez a két mondat egyszerre felemel és kijózanít. Jézus mintha
azt mondaná:
– Igen, János rendkívüli ember volt. De az Isten országába való belépés nem
nagyság kérdése. Nyitottság kérdése.
Ezután hangzik el a felszólítás: „Akinek füle van, hallja
meg!”
És itt kezdődik a mai nap valódi adventi kérdése:
Mit jelent ma meghallani?
A hallás nem érzékszerv – állapot
Jézus nem a füleinkhez beszél. A szívünkhöz. A hallás ebben
a bibliai értelemben nem információ befogadása, hanem belső ébredés.
Keresztelő János egész élete erről szólt: felrázni,
felébreszteni, előkészíteni a szíveket arra, hogy felismerjék a Messiást. Jézus
pedig ma minket ébreszt:
– Figyelj! Ne csak halld a szavakat, értsd is, mi történik bennük.
Adventnek ez az egyik legnagyobb ajándéka: visszaveszi a
világ zaját, hogy észrevegyük azt, amit év közben könnyen elnyom a rohanás.
Mire hív Jézus ebben a rövid, egyszerű mondatban?
1. Halljam meg, ami nekem szól – ne csak, ami tetszik
Jézus szavai gyakran nem simogatnak. Néha böknek, néha
tükröt tartanak.
A lelki hallás azt jelenti, hogy nem szelektálok, és nem csak azt
engedem be, ami igazolja a kényelmességemet.
2. Halljam meg a Lélek finom jelzéseit
Advent különösen alkalmas arra, hogy meghalljuk a halk
hívásokat:
egy szó az evangéliumból, egy ember tekintete, egy váratlan béke…
A Lélek ritkán kiabál. Nem harsány. Aki siet, könnyen elszalad mellette.
3. Halljam meg azt is, ami bennem szól
Az adventi belső csendben sok minden feljön: vágyak,
félelmek, kérdések.
És talán épp ezek között suttog valamit az Úr.
Nem mindig kívülről jön az üzenet – néha belülről nő ki.
A roráté csendjében
Amikor a templomban a gyertyák pislákolnak, és kint még
éjszaka van, az ember jobban érzi: valami készül.
A nagy dolgok – Isten országának dolgai – sosem zajban születnek.
És talán ezért mondja Jézus épp ma:
„Akinek füle van, hallja meg!”
Mert most, adventben különösen alkalmas az idő a valódi hallásra.
Nem egy új információ vár ránk.
Hanem egy régi, örök üzenet újjászületése:
Isten közel van.
És valamit mondani akar neked.
Zárásként
A mai rorátén azt éreztem, hogy Jézus nem a világot akarja
megdorgálni ezzel a mondattal. Hanem engem személyesen megállítani egy
pillanatra. Azt sugallja:
– „Ne menj tovább úgy, hogy nem vetted észre, mit
próbáltam ma mondani neked.”
Adventben talán ez a legfontosabb feladatunk:
megállni, befogadni, és engedni, hogy a hallásból megértés, a megértésből
pedig élet fakadjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése