„A nap végén újra elhangzik: Ne félj, veled vagyok.” - lefekvés előtti gondolatok és ima

 

ADVENT 2. HETE – CSÜTÖRTÖK ESTE

Szentírás: Iz 41,13–20; Mt 11,11–15

A napunk a hajnal csendjében kezdődött, a roráté szelíd fényében, amikor még minden gondolat friss volt, és a szív nyitottabb az isteni érintésre. Most, hogy este lett, jó visszanézni arra, hogyan csengett bennünk tovább Isten reggeli ígérete: „Ne félj, én megsegítelek!”

Talán voltak pillanatok, amikor ez az ígéret egészen közel jött: egy váratlan segítség, egy békés perc a munka vagy tanulás közben, egy megnyugtató szó, egy elrendezett konfliktus. És lehet, hogy voltak olyan órák is, amikor a félelmek, bizonytalanságok újra fölütötték a fejüket.

De most, estére érve, Isten ugyanazzal a türelemmel szól, mint reggel: „Fogom a kezed.” Nem a teljesítmény üteméhez igazítja szeretetét, hanem a szív állapotához: ha fáradt, Ő pihenést ad; ha sebzett, gyógyít; ha keres, választ ad; ha távolodna, visszahívja.

A mai evangélium arra bátorított: „Akinek van füle, hallja!” Most, a nap végén érdemes feltenni a kérdést: Mit hallottam meg ma Istentől? Melyik helyzetben volt jelen, még ha nem is vettem azonnal észre? Hol hívott nagyobb bátorságra, tisztább szívre, őszintébb hitre?

Az advent nemcsak az induló reggelek ideje, hanem a csendes estéké is. A kettő együtt formál: a fény útnak indít, az este pedig elmélyít. Ami ma jó volt, azt erősíti bennünk; ami kevésbé sikerült, azt nem szemrehányásként mutatja meg, hanem úgy, mint növekedési lehetőséget. Isten ma sem engedte el a kezünket — és holnap is újra ott lesz. 

Esti ima

Istenem, köszönöm a mai napot, amelyet Veled kezdhettem.

Köszönöm mindazt, ami öröm volt, és azt is, ami küzdelem, mert Te mindenben jelen voltál.

Bocsásd meg, amikor nem figyeltem rád, amikor eluralkodott rajtam a félelem, a türelmetlenség vagy a közöny.

Engedd, hogy ma este szívem elcsendesedjen, és békéd betöltse minden fáradt gondolatomat.

Újíts meg holnapra, és add, hogy egyre jobban halljam szavadat, amely életet, irányt és reményt ad.

Maradj velem éjszaka is, fogd a kezem — ahogy reggel ígérted.

Ámen.